A múltad a jövőm!Twilight Saga fic by: VampireBella

-Mi történik?-kiabáltam a szívroham szélén
-EDWARD …!AZONNAL JUTTASD VISSZA A SZERVEZETÉBE!
-Úristen! –sikítottam
- EDWARD HA ÍGY FOLYTATOD MEGHALHAT, AZT PEDIG SZERINTEM NEM SZERETNÉD ,SZÓVAL ÁLLÍTSD LE MAGAD!ÉRTSD MÁR MEG VÉGRE ,HOGYHA NEM VÉGZED RENDESEN A DOLGOD MEGHALHAT!-ordítozta még mindig Carlisle
-ANYU!! BÁRMI TÖRTÉNJÉK IS VELED,VELÜNK TUDD HOGY SZERETTELEK!ÉS hogy te voltál a legjobb anya akit csak képzelhettem magamnak!

Majd odahajoltam Edwardhoz és a fülébe suttogtam valamit: „Szeretlek.”
Megmerevedett majd hirtelen vett egy mély lélegzetet majd visszajuttatta anyu vérét a mérgével együtt anya szervezetébe.
Miután sikeresen megmentette anyu életét. Mereven rámnézett majd megjelent egy féloldalas mosoly az arcán.
-Én…én nagyon sajnálom! Én egyáltalán nem akartam rosszat de a vére olyan számomra mint a legjobb drog!
- Elhiszem és megtudlak érteni de azért máskor ne öld meg anyut ha lehet!-majd elmosolyodtam

-Oké megpróbálom!-és megint bevetette a féloldalas mosolyát amitől mindig elpirultam

Közelebb mentem anyuhoz és láttam hogy arca kisimult. Kivéve azt a heget amit Jacob Black ejtett az arcán.

 Az a szemét! Nem is szerethette igazán anyut! Hogy képzelte? Megpofozza anyut és azt várja hogy megint szeresse. Ráadásul úgy hallottam hogy Leahval is … csak farkas alakban.! Blöö ez undorító! Hogy tehet ilyet? Nekem csak anyám van az apa szerepe kimaradt a gyerekkoromból..persze anyu készségesen segíteni próbált azzal hogy néha mélyített hangon elkezdett beszélni hozzám! Emlékszem ez mindig nagyon megnevettetett! Mindig olvasott nekem esti meséket persze csak 1 évig mert közben felnőttem. Elég gyorsan felnőttem, 7 év alatt. Mégis nekem ez olyan lassan repült el. A duplájának tűnt. Anya mellett nem is kívántam rövidebb időt. Sőt így nézve azt kívánom, bárcsak hosszabb lett volna. Anyu 24 éves és van egy gyönyörű lánya, aki olyan mint ő.. néha egy kicsit ügyetlen,botladozó kis kelekótya lány. Egy valamit mindig szerettem anyuban olyanok voltunk mint két testvér és nem bírtuk ki egymás nélkül hosszabb ideig mert nagyon szerettük egymást.

Megpusziltam anyu arcát majd kimentem a szobából. Nagy meglepetésemre Edward is jött. Csak Carlisle maradt bennt.

-Nem mennénk be a szobámba?-kérdezte
-Oké –majd elgondolkoztam hogy lehet hogy azt akarja mondani hogy nem szeret és hogy csak felkavarom az életét..reméltem hogy nem..

Bennt voltunk a szobájában.Még mindig gondolkoztam ezeken a dolgokon és észre sem vettem hogy értetlenül nézek rá.

-Mi a baj?-kérdezte
- Hát én nem..tudom hogy megmondjam-e?!
-Nyugodtan elmondhatod nem haragszok meg érte és nem mondom el senkinek.- mondta nyugodtan
  De Várj előbb had adjak át valamit eddig nem mertem de most megteszem.-mondta kicsit félénken

Átnyújtott egy borítékot a mi címünkre volt címezve és az én nevem állt rajta.Nem mertem kibontani.Majd este mielőtt elaludnék.Elraktam.

-Szóval én azt szeretném mondani hogy amit a füledbe suttogtam az én nagyonis komolyan gondoltam csak gondolom hogy te nem így érzel mert hogy farkas vagyok meg ilyenek…meg hogy egy Black lánya vagyok..ezért gondo…
-Shh..ne folytasd…-mondta
-Én tudt…-mondtam de félbeszakított
- Ki sem bontod a levelet?-kérdezte majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

Kibontottam. Ez állt a levélben.
________________________________________________________________________________               

Szeretett Jasminem!
Én..bocs hogy már így szólítalak de nem bírom tovább tudnod kell hogy…
Szeretlek!

Szeret: A te Edwardod!
___________________________________________________________________________________

Nagyra nyitottam a szemem. Ilyet ír nekem. Nekem? Ez egyszerű lánynak aki csetlik,botlik mindenben,aki olyan átlagosan néz ki,aki farkas és aki Bella lánya.
Még mindig a levelet nézegettem. Megdörzsöltem a szemem,biztosan álmodok. De nem,ez nagyon is a valóság.
Rá néztem. Egyenesen az aranyló szemeibe.Majd ezt suttogtam.
-Szeretlek
-Szeretlek

Majd ajkai lassan közeledtek az enyéimhez. És összeértek.

Hosszadalmasan csókolóztunk miközben bealkonyodott.