A múltad a jövőm!Twilight Saga fic by: VampireBella

Hát elérkezett a szülés napja. El sem hiszem hogy már itt tartunk…olyan gyorsan eltelt az idő..hogy észre sem időközben mennyire megnőtt a hasam.

Már megkaptam a nyugtatókat egy kórházi ágy szerűségen feküdtem. Edward fogta a kezem. A többiek pedig az ágyam köré sereglettek.
- Boldogak vagyunk mi is hogy végre kibékültetek.- mondta mosolyogva Esme majd óvatosan megölelt.
- Jaaaj úgy örülök..eljegyzés..baba..minden lesz!!Nem is tudod milyen jól fogjuk neveltetni a kis Angiet!!Szupii!Egy bulit kell csapnunk ha megszületett Angie!! Neki is látok a díszlettervezésnek! Wííí!-ugrándozott Alice
- Én is csak gratulálni tudok! És ügyesen ám azzal a szüléssel!Hallod??- nevetett Rosie és megsimította a hasam –Húú…már nagyon ki akar jönni,úgy érzem..jobb lesz ha siettek! =D
- Úgy lesz Rosie..nyugi..és köszi mindenkitől és köszi Edward!

Mutogattam felé..hogy jöjjön közelebb..és adtam neki egy szenvedélyes csókot mire ő megpuszilta a hasamat is..és ezen mindenki csak mosolygott..közben bejött Carlisle is.

- Azt hiszem ideje indulnunk, Edward,Rose,Bella bejöttök segíteni??-kérdezte
- Ahaa..szivesen- felelték szinte egyszerre

Ígyhát elindultunk a ”műtő” felé miközben jobbról és balról is fogták a kezem.
Egyáltalán nem féltem a szüléstől..inkább csak bűntudatom volt Monique miatt. Szegény ő már nem érheti meg a szülés utáni pillanatokat.

Emiatt kicsit szomorú lettem..de arögtön visszajött a jókedvem ahogy Angiere gondoltam..hogy majd ott tartom a kezembe..de jó lesz!!


Már bent voltunk a műtőben. Carlisle előkészítette a szükséges kellékeket, közben anyunak magyarázta mire valók.
Már éreztem a fájdalomcsillapító hatását..mert kicsit zsibbadtam..de nagyszerű érzés volt és izgultam is azért mert mindjárt szülök.

- Azt hiszem kezdhetjük.-mondta Carlisle és kicsit belepirultam hogy szét kell tárni a lábam előtte
Edward megfogta a kezem.
- Sikerülni fog!! Nyugii!-suttogta és ő is csak mosolygott szégyenlősségemen


Carlisle mondta..hogy nyomjam és nyomjam és nyomjam…és megint nyomjam és még mindig nyomjam..nyomjam nyomjam..és utoljára nyomjam..és semmi fájdalmat nem éreztem helyette meghallottam a csilingelő síró hangját az én kicsi Angiemnek..az angyalkámnak.
Megvártam míg Carlisle letisztítja és a kezembe adták.
- Gratulálnuk a kislánynak és az anyukájának!-mondták anyuval
-Téged akar!-szólalt meg a hátam mögül egy hang

Hátranéztem és láttam hogy még mindig a kezét rázogatja..

-Szegény apu..szeretsz minket Angie?Boldog vagy?-mosolyogtam rá az édes pici lányomra

Ő csak mosolygott és mosolygott és mosolygott és kinyújtotta a pici ujját és az orromhoz nyomta…mire én is óvatosan megérintettem a picike orrát. Erre újra csak mosolygott. Majd a többiek is felnevettek.
Olyan törékenynek látszott és olyan értékes volt mint egy gyémánt…de nem csak holmi gyéámnthoz hasonlítom..inkább olyan értékes mint a Cullen család szeretete..mert nem minden vámpír család ilyen kegyelmes mint a miénk…
Az én pici lányom..elképzelem hogy fölnő..és egyszer majd elhagyja a szülői házat..

- Ideje megmutatni a többieknek a kicsit!! Nagypapa lettem!-mondta Carlisle

Kitoltak a műtőből és a többiek már ott vártak minket az ajtóban!

- BoldogSzületésnapot Angiee!-mondták egyszerre amitől én kicsit megijedtem de Angie csak nevetett és nevetett
- A karomba vehetem?-kérdezte Rosie vágyakozással a hangjában
- Igen.-mondtam majd átadtam neki a picit

-Én vagyok Rosie néni és nagyon örülök neked! Lesz majd barátod ugyanis az én kis Lilienem is nemsokára megszületik! Nagyon aranyos baba vagy! És gratulálok Miss Cullen!

Ezt követően csak ünnepeltünk..persze csak ágyból..és megnéztük az Alice által berendezett babaszobát aminek nagyon örültem.