Csak érdekesség kedvéért: 7 év múlva a gyerekek..
Luke:
Ever:
Lilian:
Angie:
7 év múlva
- ” …és akkor teste hirtelen eltűnt kezemből és egy ragyogóan fehér oroszlán állt fel karjaim közül..majd rámnézett és beszaladt az erdő sűrűjébe. Hatalmas seb tátongott rajtam..és fájt hogy elvesztettem az egyetlenemet..de a gyerekeim és a családom erőt adtak nekem,hogy túléljem ezt és végre egyszer majd együtt lehessek vele..” na ennyi volt.-fejeztem be a naplóm olvasását
Pontosan 7 éve hogy elvesztettem egyetlen igaz szerelmemet..a mai napig fájt kimondanom nevét és már tudom is,hogy mit fogok tenni..együtt akarok vele lenni az örök nyugalomban..és fenntről figyelni a családom minden percét VELE.
Már tudom miért volt ott az a fehér oroszlán..talán arra vár hogy elmenjek a rétre,hogy szét marcangolhasson. Azonban csak most hagyhatom itt a családom mert már mindannyian ellennének nélkülem. Ever,Luke és Angie is..már mindannyian felnőttek lettek.
A családom nagyon megértő volt velem..bár nem tudták elképzelni milyen fájdalmakon mentem keresztül..de megértettem..neki meg kellett halnia és nekem is meg kell.
Megbeszéltem velük,hogy ez az utolsó nap amit velem tölthetnek hús-véren..tiszteletben tartották döntésemet,de nagyon sajnálták hogy ezt akarom tenni. De én nem bírnék ki nélküle még egy órát,napot,hetet,hónapot,évet…túlságosan hiányzik.
Már lassan közelgett az éjfél..a végső leszámolás pillanata..
Egész nap nevettem,és velük együtt sírtam..
Elérkezett a búcsúzás pillanata.
- Mi mindig veletek leszünk..még ha nem is látjuk egymást! –mondtam családomnak nevetve..de ugyanakkor lecsordult pár könnycsepp az arcomon.
- Hiányozni fogsz!! Te voltál a legjobb barátnőm!! Ne aggódj..teljes mértékben megbízhatsz bennünk vigyázni fogunk Angiere,Lukera és Everre is Rosalieval együtt..meg persze Esme és Carlisle már profi a papás-mamás játék terén.- mondta Alice és Rosalie.
- Jaaj..ti is nagyon hiányozni fogtok..nekem is ti voltatok a legjobb barátnőim!!-mondtam
- Tiszteletben tartjuk a döntésedet és tudnod kell hogy mi is ott leszünk veletek örökké.-mondta nekem Carlisle és Esme
- Hugi…sajnálom hogy el kell menned..nincs kivel verekednünk többé..-nevetett Emmett és Jasper
- Na várjatok csak..ti is hiányzoni fogtok nekem!!- kezdtem bele mintha mérges lennék majd szelíden rájuk mosolyogtam
Végül el kellett búcsúznom a legdrágább kincseimtől..a gyerekeimtől..
- Figyeljetek ide! HA bármi hülyeséget csináltok..én látlak titeket úgy merjétek megtenni-játszottam a fenyegetőt- na..komolyra fordítva a szót Luke..mindig állj ki a barátaidért és a családodért..én így neveltelek és remélem hogy ezután is ezt fogod tenni..Ever, sok sikert kívánok neked a modellkedéshez és remélem ruhatervezőként is megismer majd a világ…és Angie, kicsikém..ha bármi bajod lenne..szólj Alice nénikédnek vagy Rosalienak vagy Esmenek..és azt kívánom hogy találd meg az igaz szerelmedet és boldogan éljetek együtt legyen gyerekeitek és emlékezz ránk mindig! Megértettétek srácok?- mondtam immár sírva
- Igen anyu..és nagyon hiányzoni fogsz nekünk..-mondták
Még mindenkinek adtam egy mély „meleg” ölelést és egy puszit..és elindultam..még volt öt percem éjfélig.
Ahogy kiértem az ajtón fehér menyasszonyi ruhámat megcsapták az őszi falevelek és a sár sem kímélte.
Nem sokáig tartott amíg kiértem végső nyughelyemre de közben már a hajamt szétborzolta a szél és a ruhám szanaszét szakadt.
Lefeküdtem a rét közepére és vártam hogy jöjjön a halálom.
……..3…..
……..2……..
………1……..-számoltam vissza magamban
És megpillantottam végzetemet amint ott áll előttem a nagy szélvihar közepén.
Dörgött,villámlott az égbolt és az eső is hevesen vert.
A fák össze-vissza dőlöngéltek..mintha elő lett volna írva egy könyvben hogy ezen a napon fog eltávozni a világból egy másik angyal.
Ott állt előttem. Lehunytam a szemem hogy ne lássam..
Mikor kinyitottam immár egy kivirágzott rét közepén álltam..hófehér,tiszta menyasszonyi ruhában..egyenes hajjal..és..
Ott állt előttem életem egyetlenegy igaz kitárt karral..mintha várná hogy most azonnal csókoljam meg.
Nem tétlenkedtem..nem foglalkoztam azzal hogy kerültem ide csak azzal hogy láthatom.
Én azonnal ugrottam karjaiba és összeforrt az ajkunk abban a pillanatban.
- Háát..végre hogy itt vagy! – üdvözölt körbe sergetve engem a karjában.
- Már úgy vártam ezt a pillanatot..nem is tudod milyen régóta készülök rá..-mondtam neki egy újabb csók kíséretében
- De láttam..nézd megmutatom ..-mondta örömteljesen majd lefeküdt a fűre és az ölébe vont engem is
- Az égbolt..ez gyönyörű..- csodálkoztam..az égbolton látni lehetett a családunkat amint éppen a naplót olvasom..nevetek velük..és az utolsó kép hogy sírnak..
- Nem tudunk valahogy lemenni közéjük?-kérdeztem
- Csak láthatatlanul..-válaszolta és megint megcsókolt..
- Mit szólnál ha kipróbálnánk..milyen az hogyha megsimítjuk a hátukat..vagy letöröljük a könnyüket…ez lehet hogy nem a legjobb ötlet..de fáj hogy így látom őket..-mondtam
- Oké..hát elhiheted hogy nekem sem volt a legjobb így látni a szerelmemet..Szárnyaljunk!!-modta majd azt vettem észre hogy ott vagyunk közöttük
- Angie,Ever, Luke ne szomorkodjatok itt vagyunk!- viszhangzott a hangom és átöleltem őket..mire azt vettem észre hogy megborzongtak és már mosolyogtak
- Anyu, apu, szeretünk titeket! –suttogták
Odamentünk Alicékhez és őket is átöleltük..mire Jasper fogta a jelet hogy nem vagyunk egyedül..és egy hálás mosoly kíséretében megcsókolta Alicet.
Már egyikük sem volt szomorú.
-Azt hiszem jó munkát végeztünk.- mondtam immár a réten feküdve álomhercegem karjaiban a nyugalom országában.
-Shh..hallani akarom a szuszogásodat…immár nem kell állatvéren élnünk..emberek vagyunk akik nem öregszenek..-mondta - Szeretsz? kérdezte
- Örökké.- válaszoltam majd nyomtak egy csókot a szájára és elaludtunk a csendes,tavaszi rétünkön.
Komi plss!! Ne aggódjatok azthiszem még lesz egy epilógus de nem biztos!!
