A múltad a jövőm!Twilight Saga fic by: VampireBella

Hónapok teltek el azóta mióta a szívem összetört.
Azóta csak az ágyamon sírok és kórosan lefogytam mert nem eszek. Az arcomat kiscípta a sírás és tiszta piros.A szemeim” vérben” forognak Egyszóval rémesen éreztem magam és kb. így is néztem ki.

Még most is az ágyon feküdtem amikor kopogtatott valaki.
-Bejöhetek? –kérdezte a női hang

Én nem válaszoltam. Nem akarok válaszolni. Túl rosszul érzem ahhoz magam.
Rose volt az. Odaült mellém az ágyra.
- Idejöhetek?-kérdezte halkan

Én csak bólogattam.
Hoztam neked valamit. Majd elővett egy ajándékdobozt.
- Ez a tied! Ez egy igazán neked készített ajándék! Hidd el nagyon jó,bontsd ki!
- Köszönöm, de nincs kedvem az ajándékokhoz.- közöltem vele
- Ehez biztosan lesz kedved! Naa bontsd ki! Addig naggatlak amíg ki nem bontod! Meglátod ez lesz a kedvenced!
- Na jó! De csak hogy abbahagyd!-ez egy kis mosolyt csalt az arcomra. Pedig egyáltalán nem volt kedvem semmilyen ajándékokhoz

Kibontottam közben nézve Rose arckifejezését .
Egy nagy tál Spagetti volt a tálom rajta egy cimkével.: „Esme és általam készített spagetti CSAK NEKED!”
Ettől megint csak mosolyra húzódott a szám.Imádtam az Esme által készített spagettit. Tényleg ez volt a kedvencem.
Mivel már nagyon régen ettem és nagyon éhes voltam ezért nem bírtam megállni hogy neki ne essek a kedvenc kajámnak.
Rose is mosolygott és megöleltük egymást.
-Tudtam hogy nem bírsz ellenállni neki!-mondta

Én csak bólogattam mert tömtem magamba a kaját.
-Tudod el kellene mondanom valamit! Van egy képességem de ezt senki sem tudja. Nem igazán szeretném hangoztatni, de azt hiszem tudok gondolatokat küldeni másoknak és ők hallják azokat.
És azt hiszem ez most hasznos lehet számunkra.
Tudod mikor Edward elhagyta Bellát ugyanez volt a helyzet. Alice látta Bellát hogy nagyon szomorú volt és ettől Edward is ugyanúgy szenvedett. És nem tudtunk mit tenni.
De most más a helyzet. Rájöttem a képességemre és ezt kihasználhatjuk. Küldjünk üzenetet Edwardnak. Mit szólsz?
- Hát nem tudom…és ha mégsem jó a képességed?De amúgy jó ötletnek tűnik.
- Kételkedsz bennem??! Próbáljuk meg!! Olyan rossz látni hogy szomorú vagy.
-Najó próbáljuk meg.! De akkor sikerüljön!
-Már csak meg kell fognod a kezem és gondolatban el kell küldenünk neki az üzenetedet! Készenállsz?
-Igen. – majd megfogtam Rose kezét.

(Ne köved el mégegyszer ugyanazt a hibát.Hiányzol!Én várok rád és örökké szeretni foglak.Emlékszel? Még te montad mikor először megcsókoltuk egymást. Hát ha nem jössz vissza akkor emlékezz az együtt töltött időkre, arra a varázslatos csókra amely éppen akkor csattant el mikor bealkonyodott)

- Érzem…hogy elküldtük a gondolatot. Igaz nem akartam kihallgatni..de remélem hogy olyat mondtál amitől visszatér. Mi is nagyon szomorúak vagyunk.
- Nem maradnál itt velem? –kételkedtem
- De szivesen.- majd oda raktama fejem az ölébe és elaludtam hónapok óta először.

-Szia Jasmin! Na, hogy aludtál? – kérdezte tőlem kíváncsisággal Carlisle

-*Ásítás* Öhm..köszi remekül és azt hiszem ez volt a legjobb álmom amit el tudtam képzelni magamnak!-mondtam egy kicsit kómásan

Felültem az ágyra.

- Ez az általam fejlesztett „Szép álmokkal 5 napig” altatónak köszönhető, ezt tulajdonképpen neked fejlesztettem ki. Gondoltam ,hogy kicsit össze  fogsz roppanni a sok tehertől amit a válladon kell hordoznod. 5 napra elegendő altatót adtunk be neked mert ennyi idő alatt tudja a szervezet, az agy feldolgozni a lelki,testi sérelmeket és ennyi idő alatt tud regenerálódni is. És hogy ne unatkozz, Alice ,Jasper éas én még készítettünk egy oldatot amitől nagy-nagyon szép álmaid lesznek. Ezt adtam be neked.-mondta tudományos arccal Carlisle
- Oh, ez remek, köszi Carlisle –mondtam majd nyomtam egy puszit az arcára
                Öhm,felkelhetek?
- Hát persze. Ja elfelejtettem mondani, hogy  Alice, Jasper és Brian elvitték Bellát a Denali-klánhoz gyakorolni ezt az életmódot. Hogy hozzá tudjon szokni az emberekhez és az állatvérhez. Jó pár hónapig nem biztos hogy hazajönnek majd. Amúgy nagyon sajnálom ami veled történt. De légy szíves értsd meg anyádat is és ne haragudj rá mert újszülött és kiszámíthatatlan.
- Oh, értem… és kár hogy ilyen sokáig maradnak. És még átgondolom ezeket a dolgokat. A szobámban leszek, kell egy kis magány.-mondtam kicsit sorvadtan

Huh…ezek elmentek? Pár hónap és viszontláthatom őket…bár anyutól most kicsit félek azért azthiszem megtudok bocsájtani neki mert én húztam fel.

- Figyelj Jasmin ha bármi bajod,gondod van mi itt vagyunk neked. Szólj bátran.
- Oké, de most már megyek. Amúgy minden rendbe van már rajtam? És akkor most már vámpírként üzemelek?
- Igen..és ha fáj a fejed akkor szólj adok rá gyógyszert. Hát tulajdonképpen most vámpír vagy de ha akarsz farkassá is változhatsz és emberi kajákat is ehetsz de közben az állatok vérét is szívhatod. Mivel már előtte farkas voltál ezért nem vagy vámpírként újszülött szóval, vegetáriánus vámpír vagy.
-Oh, ez érdekes..kösz az infót.-

Huh mennyi minden vagyok..: farkas,vámpír,ember..mi jöhet még?
Elindultam a szobám felé. De Rosalie ott állt az ajtómban.

-Szia Rose. Te hogy aludtál?-kérdeztem
- Szia. Biztosan jól vagy?-kérdezte egy mosollyal az arcán.
- Upsz. Ez ciki volt. Bocs- húh ez baromi ciki…egy vámpírtól megkérdezni hogy aludt..még szerencse hogy egy jófej állt az utamba
- Semmibaj..na gyere..! Amúgy tényleg,bemehetek veled a szobádba vagy egyedül szeretnél lenni?
- Azt hiszem egy barát jól jöhet. Segítessz kiválasztani a ruhám? Amúgy merre kószál Edward?
- Hát persze hogy segítek. Egy jó barátért mindent. Ühm..Öhm.azt hiszem vadászni ment- közölte elfojtva
- Értem. Már nagyon hiányzik.


A ruhák között kutattam.

 És azon elmélkedtem hogy olyan furcsán beszél Edwardról Rose meg amúgy is olyan furcsa.

Megtaláltam a tökéletes ruhát. A nap hangulatát tükröző fekete,sárga koktélruha.
-Azt hiszem ez jó lesz. Neked hogy tetszik?-mondtam magam elé tartva a ruhát.
- Ez teljesen jó. Megcsinálhatom a hajad? Jó lesz kisimítva?
- Aha…olyan rendes vagy…te leszel a legjobb barátnőm!Wáá dejóó..ilyen barátnőre vágytam mindig is!- úgy megöleltem hogy ezt még ő is érezte.

Ahogy öleltem akaratlanul is megakadt a szemem két borítékon. Az asztalomon volt mindekettő. Az egyik a bal, a másik a jobb oldalon.

Elengedtem Rose szorító ölelését, mire ő is hátranézett hogy min bambulok.
Rosera néztem.
- Én nem akarok mondani semmit. Nem akarlak megbántani. De hogyha baráti támogatásra van szükséged akkor hívj. Azt hiszem most magadra hagylak. Szia- mondta majd becsukta az ajtót.

Először a jobboldali borítékra néztem.

„Egyetlenegy legkedvesebb lányomnak Jasminnek
Drága Jas, én nagyon sajnálom azt amit tettem veled…és nem direkt csináltam. Még most is azon tűnődöm, hogy jó anya vagyok-e ha ilyeneket művelek a lányommal. Én nagyon sajnálom. Ne hibáztasd magad! Most a Denali-klánnál vagyok és megtanulom hogy kell türtőztetni magam..hogy ne történjen többé ilyen, se veled se mással!
                                                                                            Kérlek bocsáss meg.: Bella”


Zokogtam, ezzel eláztatva a papírt.
Anyu! Én hidd el megbocsájtok neked. De még félek. Félek a csalódástól ha még egyszer ilyen történik. Mielőbb szeretnélek megölelni, úgy mint szerető anya és lánya. És nem számít az hogy mik vagyunk, az élet a legfontosabb, megbocsájtok anya! Hiányzol!

A másik borítékra tévedt a szemem. Edwardtól van.

„Szeretett Jasminem!
Már most nagyon hiányzol…néztelek ahogy alszol és egy végzetes döntésre jutottam, de maradj a családomnál..én megyek el. Már így is elég nagy bajba sodortalak. Hogy milyen volt a régi életed? Egy szép család. Én meg mit csinálok,berontok hozzátok és lefekszem anyáddal. Régen farkas voltál..hát mit csináltam belőled…egy szörnyt..most nem tudom hogy hogy nevezzelek.. fél-fél vámpír farkas ember lettél..mindez miattam…az is csak miattam van hogy Bellát át kellett változtatni.Én tényleg nagyon hiányollak, már nem érzem a liliomillatodat, hiányolom a csókjaidat , az érintésed.

Én örökké szeretni foglak bár még ha nem is találkozunk többé: A te Edwardod”

A betűk elhalványultak. És mikor elakartam olvasni mégegyszer a levelet, a papír szétfoszlott.
A sok könnycsepp beborította a papírt és a szívemet is szétfoszlatta.
- „Én is örökké foglak szeretni bár még ha nem is találkozunk:A te Jasmined”

-Tulajdonképpen azzal hogy Bella megharapott és beléd juttatta  a mérgét ezzel egy nem várt reakció lépett közbe mégpedig vámpírrá mutálódás és erre tényleg végképp nem gondoltunk hogy egy farkas képes mutálódni vámpírrá…szóval te vagy az egyetlenegy a fajtádból-mondta Carlisle szinte hadarva a szövegét
-Öhhm ez igazán nagyszerű… De akkor én mi is vagyok?- keltem ki magamból egyszerre
- Hát vámpír vagy de emberi étket is fogyaszthatsz és farkassá is változhatsz ,de azt nem tudom hogy van-e képességed..vagy hogy születhet-e utódod…-mondta haláli félelemmel a tekintetében Carlisle
- Uhm , Öhm ..ez egyre jobb lesz … mi következik még? Ez a készátverés show? Mert ha az ez nem vicces..!- hebegtem Carlislenak

Tejóég! Mi jöhet még?Lehet ennél   rosszabb? És lehet hogy nem is lehet gyerekem? Pedig úgy elképzeltem magam ahogy az ölemben tartom a kislányomat aki boldogan felnevet! Ez volt minden álmom és az hogy legyen egy tökéletes apa aki betölti a kislányom apukájának és a férjemnek a szerepét! Úristenn én ezt nem tudom felfogni…most mi lesz? Én vagyok az egyetlen a fajtámból! Tulajdonképpen ez nem is olyan rossz…vagy mi a fene… na jó ez egy kész katasztrófa!Most nem tudom hogy mit higgyek! Egyszerűen összeomlottam! SEGÍTSÉÉG!!! Félig vámpír…félig ember…félig farkas…Te jó ég!
Egyszerre összezuhantam…összevissza kavarog az elmém.
Valószínűleg Carlisle észrevette összezavartságom…mert beadott valamit…amitől szép álmaim lettek…


„Egy erdőben voltam egy szép virágos réten. A réten folydogált egy patak. A fény szépen sütött le a fák lombjai közül előtörve a patakra,az egész rétet megvilágítva. A patakról tükröződött a fény a bőrömre ami mesésen csillogott. Nemtörődve ezzel megláttam egy kis házat ami csodálatosan körbe volt ültetve virágokkal és körbefuttatva sövénnyel. Odasétáltam az ajtajához már-már kopogtatni akartam mikor kinyílt az ajtó. Edward állt ott előttem.

- Szia édesem! Most éppen alszik a kis angyalkánk…úgyhogy csak halkan!


Angyalkánk? Vajon ki ő? Hogy hívják?Meg kell kérdeznem?

-Mégis ki az?
-Hát az édes kicsi lányunk! Tudod Angie! Közösen választottuk ki a nevét mikor megszületett! Már az első pillanattól látszott rajta hogy csupa tisztaszívű lélek lesz!
-Ja hát persze..mostmár emlékszem csak kicsit összezavarodtam…-  Óh ez igazán nagyszerű..szóval van egy kislányom…muszáj látnom őt…biztos csodaszép…és Angie ,egy igazi angyalka neve már csak ez lehet…biztosan aranyos
-De azért bemegyek hozzá megnézni hogy biztosan jól alszik-e-mondtam
-Oké drágám menj csak …de mint mondtam halkan…

Elindultam a házban és egy csodaszép konyha egy mini ebédlővel tárult elém..de mintha éreztem volna hogy az emeleten van az én kicsikém egyenesen a lépcső felé vettem az irányt…és mikor felértem a középső ajtó felé indultam el.

Mikor benyitottam egy csodaszép rózsaszín szoba tárult elém.



Ott feküdt a csodaszép kiságyban egy tnyleg kisangyalnak kinéző baba. Vörös ,hullámos fürtjei lazán omlottak vállára… és mosolygott…mikor megsimítottam a puha arcát halkan felnevetett és a szemembe nézett…
Nyújtotta a kezét hogy vegyem már fel végre! Hogy magához ölelhessen. Hát ezt nem fontolgattam le hogy megtagadjam tőle azt hogy  megölelhessen. Lazán felvettem ..egy puszit adtam az arcára majd megöleltem. Később bejött Edward és együtt fogtuk a mi kislányunkat a kis angyalkát …Angiet!”

Ez volt a legutolsó villanás életem eddigi legeslegjobb, és legcsodálatosabb álmából.

Mikor kinyitottam szemeimet egy puha ágyikóban ébredtem és Edward állt ott előttem.

-Szeretnék bemutatni neked valakit.-mondta egy széles vigyorral az arcán
- És mégis kit?-kérdeztem

Hirtelen kitárult az ajtó és belépett rajta anyu villámgyorsasággal. Egyszerűen hihetetlenül nézett ki és olyan boldognak látszott. Vörös szemek fehér bőr és egy karmolás az arcán. De úgy tűnt ez őt nem zavarta. Brian és Emmett lefogták a biztonságkedvéért hogy meg ne támadjon de szerintem erre nem volt szüksége.
-Anyuuuu! –mondtam örömtelien
-Szia kicsim,na hogy festek? –kérdezte körbefordulva

Végignéztem rajta. Volt rajta egy piros pántnélküli fodros felső és egy farmer miniszoknya egy magassarkúval..
Meg kell mondjam magamnak az új anyu nagyon tetszett. Vagány volt és és egy tündéri angyalka mint Alice. Ez a stílus nagyon bejött nekem.
- De anyu te gyönyörűen nézel ki!-mondtam hódolatomat téve anyunak
-Köszönöm Jas-mondta majd átölelt. De olyan szorosan hogy …azt hittem összetöri a csontjaimat.
- Anyu ha lehetne…kicsit óvatosabban-mondtam összeroppanva
-Ja igen persze kicsim- mondta  zavarodottan

Emmett elkezdett kuncogni de később mindenki röhögött.
-Szóval mégsem olyan erős a kicsi Jasmin- rázta a fejét Emmett
-Háháhá…jót röhögtem de ezt még megkapod- mondtam kicsit dühösen

Észre sem vettem hogy pizsamában vagyok. De ki öltöztetett át?
Vetettem egy dühös pillantást Edwardra.
Kis perverz…mit képzel…megnézi a testem mikor még csak 17 vagyok??! Höhh felháborító.
De mivan ha nem ő öltöztetett át? Talán Alice…remélem hogy ővolt.
Vetettem még egy dühös pillantást Edwardra.
Ő ezt nem értette…feltételeztem én mert értetlenül nézett rám.
-Mivan??-kérdezte
-Ugye nem te voltál?- kérdeztem a ruhámra mutatva
-Hát ami azt illeti én csak Alicenek segítettem be hogy milyen pizsit adjon rád…de ő szigorúan bekötötte a szemem..-mondta félénken Edward
- Még jó… hogy ilyen rendes valaki – mondtam kicsit mosolyogva nehogy túl komolyan vegyék ezt az egészet.
- Nah jó sipirc ki fiúk! Felöltözök!- mondtam
-Oké már itt sem vagyunk!-mondta Edward és becsukta az ajtót

-Anyu te tényleg csodálatosan nézel de láttad már azt a karmolást az arcodon?Nem zavar?-kérdeztem de félek hogy megbántottam
- Most boldog vagy? Ott egy karmolás az arcomon na és? Most mivan, megszakad a világ? Miattam van ,Héé! És igen zavar de nem tudok neki csinálni semmit! ÉS örülj neki hogy neked nincs ilyened!
Egyre közelebb és közelebb jött mígvégül rám támadott.ÉN ösztönösen átváltoztam farkassá és próbáltam megfékezni. Kiugrottam az ablakon hogy ne okozzunk túl nagy kárt a házban.
- Átváltoztál farkassá hogy megkarmolhass? Mi? Tudod ez nem fog összejönni de biztos finom a kis vérecskéd!-mondta dühösen ,ravaszkodva és már tényleg elkezdtem félni tőle
- Anyu ez nem így van! Én nem akartam semmi rosszat!- de úgytűnik nem értette mire rájöttem hogy tulajdonképpen vonyítok amit ő nem ért.
- Na most majd megnézzük hogy ki karmol meg kit! –mondta és vészesen gyorsan közeledett és belémharapott.

Ez a legutolsó emlékem erről a napról.
Minden porcikám fáj és rosszul érzem magam. Hol lehetek? Megkéne próbálni kinyitni a szemeimet,de nem merem. Mivan hogyha a mennyországba vagyok és nem láthatom Edwardot. Nem az nem lehet akkor teljesen jól lennék. Akkor ez a pokol. Hát valljuk be a fehér bundám ellenében nem vagyok valami kisangyal. De még itt sem láthatom Edwardot viszont. Hajrá Jas ne félj nyisd ki a szemed! Ez az már nem sok van!
Tulajdonképpen már meg is hülyültem.
Kinyitottam a szemem.

Carlisle állt az ágyam előtt és nézegetett.
- Szia Jas hogy vagy? Fáj valamid?-kérdezte
- Hát ami azt illeti igen! De hol vagyok?-kérdeztem eléggé meggyötörten
- Tudod nem kellett volna hagynunk hogy Bella egyedül legyen veled…még eléggé kiszámíthatatlan és hát erre aztán végképp nem számíthattunk ami most történt…
- Mivan?
- Van erőd visszaváltozni?- kérdezte

Hopsz. Elfelejtettem…még mindig farkas alakban vagyok..Ez eléggé ciki. Ráadásul egy magas ágyon vagyok betakarva ami még hihetetlenebb.Bár ez az ágy a többihez képest jóval méretesebb.

-Hát megpróbálhatom.-mondtam hitetlenkedve magamban
- De ha nem akarod nem muszáj..csak úgy több vizsgálatot végezhetnék el r ajtad?
- Miért? Mi történt?-kérdeztem és rájöttem hogy Carlisle az egyetlen aki érti mit mondok ilyenkor
- Hát Bella ugyebár megharapott és szívott ki belőled valamennyi vért. És éppen letudtuk állítani mielőtt késő lett volna. De azt nem gondoltuk hogy mutálódsz az emberekhez hasonlóan.
-Mii???Mivan??Akkor tulajdonképpen én most mi is vagyok??-kérdeztem felháborodottan és egyre dühösebben.

És a  nagy kérdőjel még mindig ott lebegett a szemem előtt.

-Szeretném jobban megismerni  családtagjaidat. Főleg Alicet Rosaliet és Esmet, biztos jól ellennénk mi csajok így 4-en.De jobb is ha lemegyünk.
-Oké,felőlem mehetünk. Amúgy Emmettel is biztos jóban leszel. Nagyon röhejes.

Már indultunk is le a lépcsőn miközben láttam és elgondolkoztam azon hogy valójában attól függetlenül hogy vámpírok…ez nem látszik rajtuk teljesen emberiek és az is látszik rajzuk hogy milyen békés,kedves,szerető családról van itt szó. Azt hiszem mindig is ilyen családra vágytam. Ott ültek egymás ölében Alice és Jasper,Rosalie és Emmett , Carlisle és Esme meg összebújva. Brian meg egymagában ült ott az egyik fotelben. Filmet néztek valami romantikus vígjáték lehetett mert néha hallottuk fentről a röhögésüket is. Nagyon szépek voltak. És mostmár kijelenthetem hogy ők az én családom!
Az zökkentett ki gondolataimból hogy egyszercsak elsötétült minden egy „Auú” hang kiséretében. De az volt a legjobb hogy puhára estem.
Mikor kinyitottam a szemem…Edward ölében voltam és a lépcsőn ültünk.
-Elestél és én elkaptalak, de semmi komoly nem történt. És azt hozzáteszem a mai nap volt a legbalesetmentesebb napod.-mondta vicceskedve Edward
-Háháhá…nagyon vicces-tettem hozzá…
-Tudtam én hogy lesz valamilyenféle üdvözlés mikor belépsz,csak nem számítottam rá hogy ilyen későn..csinálhattál volna előtte több ilyen vicces üdvözlést is..tudod ezek nekem nagyon jól esnek-mondta röhögve Emmett a nappaliból
-Én megmondtam-suttogta Edward
- Tudod te is üdvözölhetnél néha …ha gondolod besegítek ha nem megy egyedül-mondtam Emmettnek válaszul

Mindenki a hasát fogta a röhögéstől.
-Tudod még senki nem mert visszaszólni Emmettnek…te vagy az első- mondta Jasper
-Jó,akkor egy meccs az erdőben este 8-kor .Mehet?- kérdezte tőlem
- Mehet…de csak ha kibírod…tudod nem bírnám ki hogyha megsérülnél- mondtam majd kacsintottam

Már mindenki a földön volt.
Örülök hogy ilyen hamar összebarátkoztam Emmettel bár még semmit sem tudok róla érzem jó barátok leszünk. Ezt amit most csináltunk egyikünk se vette komolyan. Ez amúgy olyan játékbeszólás féleség. Láttam az arcán egy kis meglepődöttséget,durcáskodást. De hát nem tudok ellene semmit sem tenni.

-Ezt jól megmondtad- mondta Edward még mindig szakadva a röhögéstől
- Tudom…ez az én specialitásom…de félre ne értsd nem csak ez van
  Amúgy bocs hogy így megzavartalak titeket…milyen filmet néztek?
-A Tökös csajt. Ezen annyit lehet szakadni . Leültök ti is nézni?-kérdezte Alice
- Én szívesen. Edward?-kérdeztem
-Én is…nem hagynám ki.

Leültünk a kanapéra egymás ölébe. Ezt nem bántam meg akkor is ha még csak alig ismerjük egymást. Olyan volt mint a legfinomabb parfüm és olyan mint a legpuhább takaró.
Még beszélgettünk a többiekkel hogy mi a hobbijuk…miket szoktak csinálni.

Edwardnak adtam egy puszit az arcára mondva: „Köszönöm” .

És szerintem értette meg olyan hálásan nézett rám.

Majd végül lassan lecsukódtak a szemhéjaim és mély álomba merültem.

Éreztem hogy Edwardnak kicsit bűntudata van,Bella miatt és hogy ilyen hamar letámadott engem.
De nekem is…hogy ilyen gyors lesz ezzel még nem számoltam…muszáj neki elmondanom.

-Tudod én nekem még le kell kicsit nyugodnom…mert ez hirtelen jött. Ez az egész túl gyors.Lehetne lassabban,jó oké tudom hogy megvolt az első csók és én is szeretlek..de még alig tudunk egymásról valamit..fokozatosan ismerjük meg egymást és hogy miket szeretünk?! Én a lassú-közepes tempó híve vagyok.-mondtam tettetett nyugodtsággal a hangomban

-Oké..én értem és bocs…és tudnod kell hogy nekem is van egy kis bűtudatom Bella miatt. Hogy nem tudja hogy a lányába vagyok szerelmes.És igazad van előbb télleg megkéne ismernünk egymást jobban.És bocs hogy csak úgy szimplán megcsókoltalak.Ami persze életem legjobb csókja volt.-mondta Edward
Én addig várok rád amíg te akarod..és nem számít hogy farkas vagy mert én várok rád örökké és örökké..!
-Értem-mondtam majd letelepedtem az ágyára.

Egy szép kovácsoltvas ágy volt az amin ültem. Fehér lepedővel aminek éreztem frissen mosott illatát a vaníliaillatot.
Érdekelt ,hogy meddig tart anyu átváltozása és ezt szóvá is tettem.
-Figyelj ez az átváltozásos dolog hogy zajlik és meddig tart?-kérdeztem
- Tudod ez körülbelül 3 napig tart ,és ez egy folytonos dolog mert a méreg lassan belekerül az összes érbe ami a testbe van és ez másfél napig tart majd mikor már meg van mérgezve az összes vér ezekután következik a szív, a szív „feldolgozása” égető,felemésztő érzést kelt benned és ez a folyamat fájdalmasabb része ilyenkor csak egy sötét felhőben vagy és nem látsz semmit csak feketeséget…persze érzékeled mások hangjait és te is tudsz beszélni de mások ezt nem hallják. Ilyenkor találkozhatsz elhunyt rokonaiddal is. És miután a szív felemésztése is megtörtént ami megintcsak kb. 1,5 napig tart ezekután égető érzést érzel a torkodban és rájössz hogy szomjas vagy de hiába innád meg a vizet rájössz hogy borzalmas az íze . Utána elkezdessz rohanni nem tudod merre és megtalálod amit kerestél utána azon kapod magad hogy kiszívtad ez őz vérét.

Korgott a hasam.
-Hát látom nem vettem el az étvágyad,gyere Esme biztos csinált neked valami finomat!- mondta Edward
-Úgytűnik erre csak megéheztem-mondtam majd elmosolyodtam


Leültem a pulthoz.
- Ne aggódj gondoltam rád –mondta Esme majd villámgyorsasággal előrántott egy nagy tál spagettit
-WoOW ez a kedvencem- mondtam meglepettséggel mivel tényleg ez volt a kedvencem.


Gyorsan megkajáltam, megköszöntem a kaját és felmentünk megnézni anyut…békésen aludt..még a vérelöntéses fázisban lehetett.

-Mi történik?-kiabáltam a szívroham szélén
-EDWARD …!AZONNAL JUTTASD VISSZA A SZERVEZETÉBE!
-Úristen! –sikítottam
- EDWARD HA ÍGY FOLYTATOD MEGHALHAT, AZT PEDIG SZERINTEM NEM SZERETNÉD ,SZÓVAL ÁLLÍTSD LE MAGAD!ÉRTSD MÁR MEG VÉGRE ,HOGYHA NEM VÉGZED RENDESEN A DOLGOD MEGHALHAT!-ordítozta még mindig Carlisle
-ANYU!! BÁRMI TÖRTÉNJÉK IS VELED,VELÜNK TUDD HOGY SZERETTELEK!ÉS hogy te voltál a legjobb anya akit csak képzelhettem magamnak!

Majd odahajoltam Edwardhoz és a fülébe suttogtam valamit: „Szeretlek.”
Megmerevedett majd hirtelen vett egy mély lélegzetet majd visszajuttatta anyu vérét a mérgével együtt anya szervezetébe.
Miután sikeresen megmentette anyu életét. Mereven rámnézett majd megjelent egy féloldalas mosoly az arcán.
-Én…én nagyon sajnálom! Én egyáltalán nem akartam rosszat de a vére olyan számomra mint a legjobb drog!
- Elhiszem és megtudlak érteni de azért máskor ne öld meg anyut ha lehet!-majd elmosolyodtam

-Oké megpróbálom!-és megint bevetette a féloldalas mosolyát amitől mindig elpirultam

Közelebb mentem anyuhoz és láttam hogy arca kisimult. Kivéve azt a heget amit Jacob Black ejtett az arcán.

 Az a szemét! Nem is szerethette igazán anyut! Hogy képzelte? Megpofozza anyut és azt várja hogy megint szeresse. Ráadásul úgy hallottam hogy Leahval is … csak farkas alakban.! Blöö ez undorító! Hogy tehet ilyet? Nekem csak anyám van az apa szerepe kimaradt a gyerekkoromból..persze anyu készségesen segíteni próbált azzal hogy néha mélyített hangon elkezdett beszélni hozzám! Emlékszem ez mindig nagyon megnevettetett! Mindig olvasott nekem esti meséket persze csak 1 évig mert közben felnőttem. Elég gyorsan felnőttem, 7 év alatt. Mégis nekem ez olyan lassan repült el. A duplájának tűnt. Anya mellett nem is kívántam rövidebb időt. Sőt így nézve azt kívánom, bárcsak hosszabb lett volna. Anyu 24 éves és van egy gyönyörű lánya, aki olyan mint ő.. néha egy kicsit ügyetlen,botladozó kis kelekótya lány. Egy valamit mindig szerettem anyuban olyanok voltunk mint két testvér és nem bírtuk ki egymás nélkül hosszabb ideig mert nagyon szerettük egymást.

Megpusziltam anyu arcát majd kimentem a szobából. Nagy meglepetésemre Edward is jött. Csak Carlisle maradt bennt.

-Nem mennénk be a szobámba?-kérdezte
-Oké –majd elgondolkoztam hogy lehet hogy azt akarja mondani hogy nem szeret és hogy csak felkavarom az életét..reméltem hogy nem..

Bennt voltunk a szobájában.Még mindig gondolkoztam ezeken a dolgokon és észre sem vettem hogy értetlenül nézek rá.

-Mi a baj?-kérdezte
- Hát én nem..tudom hogy megmondjam-e?!
-Nyugodtan elmondhatod nem haragszok meg érte és nem mondom el senkinek.- mondta nyugodtan
  De Várj előbb had adjak át valamit eddig nem mertem de most megteszem.-mondta kicsit félénken

Átnyújtott egy borítékot a mi címünkre volt címezve és az én nevem állt rajta.Nem mertem kibontani.Majd este mielőtt elaludnék.Elraktam.

-Szóval én azt szeretném mondani hogy amit a füledbe suttogtam az én nagyonis komolyan gondoltam csak gondolom hogy te nem így érzel mert hogy farkas vagyok meg ilyenek…meg hogy egy Black lánya vagyok..ezért gondo…
-Shh..ne folytasd…-mondta
-Én tudt…-mondtam de félbeszakított
- Ki sem bontod a levelet?-kérdezte majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

Kibontottam. Ez állt a levélben.
________________________________________________________________________________               

Szeretett Jasminem!
Én..bocs hogy már így szólítalak de nem bírom tovább tudnod kell hogy…
Szeretlek!

Szeret: A te Edwardod!
___________________________________________________________________________________

Nagyra nyitottam a szemem. Ilyet ír nekem. Nekem? Ez egyszerű lánynak aki csetlik,botlik mindenben,aki olyan átlagosan néz ki,aki farkas és aki Bella lánya.
Még mindig a levelet nézegettem. Megdörzsöltem a szemem,biztosan álmodok. De nem,ez nagyon is a valóság.
Rá néztem. Egyenesen az aranyló szemeibe.Majd ezt suttogtam.
-Szeretlek
-Szeretlek

Majd ajkai lassan közeledtek az enyéimhez. És összeértek.

Hosszadalmasan csókolóztunk miközben bealkonyodott.

-Hol van anyu? –kérdeztem csöndesen
- Máris felmegyünk hozzá de azt tudnod kel hogy az arca megroncsolódott  a karmolástól–mondta   Carlisle
- És mennyire,tényleg át kell változtatnotok?- kérdeztem szomorúan
- Összevarrtam a szétszakadt bőrt..és tudod…most is lélegeztető gépen tartjuk amúgy már… nem lenne életben.

Beléptünk a kórteremhez hasonlító szoba ajtaján.

 Nagyon meghatódtam. Anya ott feküdt a csövek között olyan élettelenül…bekötözött arcával…Nagyon fájt hogy így látom.

Elkezdtem zokogni. Ez az egész nagyon fájt. Nem szeretném ha megtörténne. Nem szeretném ha meghalna. Elképzelni sem lehet az életet a butus,szerető,ügyetlenkedő anyám nélkül.

Emlékszem mikor odaégette a palacsintát. És hangtalanul  káromkodott. Mire én átvettem tőle a sütőt és én csináltam meg helyette a palacsintákat.
Emlékszem mikor tél volt és kilépett az ajtón…mire a tetőről ráömlött a sok hó..és ő csak letérdelve
mosolygott magán.
És emlékszem mikor együtt elmentünk ruhákat venni és a határban a semmi közepén lerobbant a kocsi. És be kellett gyalogolnunk a városba.
Milyen szép emlékek! Remélem hogy anyu is emlékezni fog erre a milliónyi emlékre csak rólunk!

- Át kell változtatnunk!- zökkentett ki Edward a gondolataimból
- Mindenképen…nagyon gyenge a szívverése
 Jasmin szeretnéd hogy Bella vámpír legyen vagy a lassú felgyógyulást választod ami fél évig is  eltarthat?-tette fel nekem a kérdést
- Ez kérdés? Szeretném ha átváltoztatnátok anyut! De ki fogja csinálni?-kérdeztem
-Én…már megígértem neki, nem lenne fer hogyha nem én változtatnám át –mondta Edward
- Légyszíves  kimennétek? Szeretnék még anyunak mondani néhány dolgot mielőtt vámpír lenne..
- Jó,akkor mi megyünk –szólt Carlisle békésen

-Tudod anyu én nagyon szeretlek és tudnom kell hogy tényleg vámpír akarsz-e lenni?

Megfogtam a kezét. Éreztem hogy kicsit megrezzenti, jelezve nekem hogy hall és hogy vámpír szeretne lenni.
-Ebben biztos voltam és abban is hogy nemsokára egy eljegyzési buli is következik. Tudom milyen pasikra buksz anyu! És Brian Cullen az igazi neked! Bár még enmtudod kiaz én biztosra veszem hogy neked teremtették és az igaz hogy Edward is ugyanolyan „nagy ő” volt neked mint ő lesz. Én érzem neked ő lesz az igazi. Szőkésbarna vállig érő hajú,arany szemű (amit már tudhatsz) és izmos a felsőteste. Eléggé begerjedtél már rá?

Megint megrezzentette az ujjait…majd egy halvány mosoly tűnt fel az arcán.
- Azt hiszem mennem kell és jön Edward hogy átváltoztasson…persze nem hagylak magadra végig itt leszek ne aggódj!
Behívtam Edwardot és persze Carlisle is és a többiek is bejöttek

-Szeretnétek hogy anyu közétek tartozzon?- kérdeztem félénken
-De még mennyire –szólt Emmett
- Igen,már megbarátkoztam a gondolattal- mondta Rosalie
- Azt hiszem látok valamit…valami érdekeset..szóval igen- mondta egy nagy sejtelmes vigyorral az arcán Alice
- Szeretném…így majd nem kell azon aggódnom hogy megtámadom mint az üdítőmet mikor szomjas vagyok- mondta Jasper
- Olyan édes az arca…ilyen gyönyörű teremtést már rég láttam és most még szebb lesz? Ő lesz számomra a tökéletes nő..a barna hullámos hajával és aranyló,nagy szemével- mondta Brian egész halkan
De kitűnő hallásunknak köszönhetően meghallottuk.
- Huhúú itt vagy? Brian?- kérdeztem és tudtam neki is bejön anya
- Igen elképzelni sem tudod mennyire szeretném.

-Köszönöm mindenkitől. És remélem nem akadály hogy farkas vagyok.És még azt szeretném kérni az átváltozáskór csak én és Edward ja és Carlisle legyen bennt.

-Oké. Pápá kicsi Bella várunk szeretettel az új családodnál!- mondták egyszerre
Anyu erre egy halvány mosollyal válaszolt.

Mindenki kiment kivéve a kiválasztottaim.

-Edward elkezdheti?-kérdeztem anyutól

Mire megmozdította ujjait fel-le. Szóval ezt igennek vettem.

Edward kezdheted
- Ne aggódj Bellám nem okozok neked nagy fájdalmat!-mondta nyöszörögve

Esztelenül rohantam. Nem törődve azzal hogy mit gondol rólam az apám.Már nagyon siettem számomra az volt most a legfontosabb hogy épségben lássam anyut. Olyan volt mintha ikrek lettünk volna. Nagyon szerettem. Tulajdonképpen ő volt a legjobb barátnőm.




Még mindig farkas alakban voltam de..a réten ott volt egy lány..gondoltam Alice az.


Törékény, tündérszerű és nagyon csinos. Kedvesnek és aranyosnak tűnik, ezáltal rögtön felébreszti bennem a meséket. Élénk, lelkes, temperamentumos és nyitott lánynak tűnik.Az öltözködési stílusával azonnal beköltözik a szívembe.


Nem akartam visszaváltozni mert akkor nem tudok gyorsan futni. És nemtudom bitosan hogy visszatudok-e változni megint farkassá.


Rámszegezte aranybarna szemét majd megszólított.
- Gondolom te vagy Bella lánya..Jasmin! Én Alice Cullen vagyok, Edward testvére.Gyere megmutatom hol van anyud! Egyébként a Cullen házban ahol mi is lakunk! Remélem nem félsz egy vámpíroktól teli háztól!?


- Bólintottam- jelezve hogy mehetünk és nincs ellenvetésem
- Siessünk…tudod Bella állapota nagyon súlyos és lehet hogy át kell változtatnunk! De ez az egyetlen megoldás hogy megmentsük!- mondta miközben rohantunk



Erre nem számítottam. Át kell változtatni? És mindez Edward miatt. De mégis nem tudtam rá haragudni. Csak azt tette amit anya kért tőle. És nem ő tett rosszat neki hanem az én ex-apám.



Odaértünk az ajtóhoz és visszaváltoztattam magam emberré.
Alice elcsodálkozott mennyire hasonlítok anyára.
- Hihetetlen   vagy! –mondta
- Tudom…- mondtam majd elmosolyodtam..de mihelyst eszembe jutott anya lefelé görbült a szám
- Tudod azt látom hogy Edward elhatározta hogy átváltoztatja anyukádat!Nincs más lehetőségünk.
-Oké…én nem bánom…de azt remélem hogy anyu nem fog rámtámadni vagy a családtagjaid..!
-Dehogy…na de most menjünk mert nemsoká át kell változtatni Bellát!



Benyitottam. Majd észrevettem a nagyra nyílt aranybarna szemeket amint engem ámulattal néznek.

-Hali…!- és megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra
-Nahát..nem is tudtam hogy Bellát már klónozni is tudják Alice stílusával- mondta az izmos,fekete hajú  srác
- Fogd be Emmett! Amúgy szia Jasmin én Rosalie vagyok. A családtagjaim sorban Carlisle, Esme, Emmett.én azaz Rosalie és Jasper  és  Brian.
- Öömm, örülök hogy megismertelek titeket.-majd mindenkivel kezet fogtam és megpusziltam őket.

(Bella szemszöge)

Hirtelen beszakadt az ajtó. Szétugrottunk és magunkra húztuk a takarót. Jacob volt az. Kirángatott az ágyból.
- Hogy mertél megcsalni? Hm? Hogy mertél megcsalni és pont egy vérszívóval? Kis ri_anc!
- De Jake ez egy ígéret én..én nem tettem semmi rosszat…amúgy is tudod hogy egyáltalán mi van velem? Egy hónapja meg sem csókoltál.??! És amúgyis láttalak egy bokorban téged és Leaht farkas alakban hogy ti  … !
- Ne merj ilyet mondani jó? Hogy mersz ilyet mondani?Én nem csináltam semmi rosszat egyedül csak te vagy az aki karvarsz…Jasmin is csak miattad született meg…én nem is akartam..egyedül te..és még most is én vagyok a hibás?? Hát azt már nem!!

Hirtelen átváltozott majd lekevert nekem egy rettentő nagy pofont.(Farkas alakban)

Elestem. Ordítottam. Majd elájultam. Hihetetlenül égetett az arcom ilyen fájdalmat rég éreztem. Valami meleg csöpögött az arcomról. Kezdtem rosszul lenni. Még hallottam hogy Jasmin bejön és a nevemet ordibálja!!

- ANYAA!Mit csináltál vele apa?? Ez te voltál?De miért? Miért kell tönkretenni az életem..! Ha anya meghal az csakis a te hibád lesz!Mindjárt megérzed azt a fájdalmat amit én érzek! Utállak! Utállak! Utállak!

Hallottam hogy valaki átváltozott de ez nem Jake volt. Jasmin??! Végre az én kicsikém farkas lett! Legalább boldogan halok meg még akkor is ha megcsaltam a férjem.De miért hallok farkas morgást?!

(Jasmin szemszöge)

-Anya tarts ki…elintézem..ap…Jacob Blacket és elviszlek a kórházba.
- Ne aggódj…elviszem Carlislehoz az én Bellámat és rendbehozza…Bár úgy aggódok érte..mivan ha…áh hagyjuk…inkább nem gondolkozok ezen…! Bella ne aggódj nemhagyom hogy meghalj!
- Oké vidd gyorsan..de én ..hol találhatom meg ha itt végeztem??
- Legyél a mezőn..! Alice odamegy és elvezet a házunkhoz!
-Menj!!!- mondtam szinte már lélekvesztve

Majd nekiugrottam a saját apámnak…muszáj elintéznem..anya a legkedvesebb számomra…miért tette ezt  vele…jó lehet hogy anya megcsalta de akkor is…miért kell őt halálra ítélni..
Elkezdtünk harcolni…Először úgy tűnt ő áll nyerésre de nem…én következtem..igaz gazdagabb lettem pár súlyos harapással de akkoris ezt meg kell tennem anyáért…ő is megtett értem mindent! Én is megfogom tenni amit ő értem tett!
Már alig volt erőm mégis harcoltam..a tulajdon apámmal de semmilyen szeretetet nem éreztem iránta nem is törődött velünk..és még csodálkozik.!Ez tényleg hihetetlen!
A harc döntetlen lett de úgyláttam hogy eltört az egyik lába..majd meggyógyul…nem sajnálom..remélem ki is rúgják a falkából…! Megérdemelné..! Az más kérdés hogy velem mi lesz …most sietek..sietek a rétre hogy mielőbb láthassam anyut!

Az erdőnél voltunk.
- Anyu..maradj itt megnézem hogy itt van-e okés?
-Oké megpróbálok nem eltűnni. –mondta egy széles vigyorral az arcán

Már a réten voltam. Ott volt.

-Tudtam, hogy jössz. – mondta mozdulatlanul a fűben ülve.

Csillogott.

-Én..én tudom mi vagy. De tudod ez egyáltalán nem lep meg…mert én farkas vagyok. De azt viszont nem értem hogy mért nem égsz el ha a napon vagy?Hm?
-Ezt egy ilyen hülye vámpír sztoriból hallottad igaz?-kérdezte megvetően
- Hát ami az illeti igen.
- Tudod…én nem égek el a napon és a kereszt sem használ..a fokhagymát meg nem szeretem. És csak tűz által halhatok meg vagy esetleg ha kitörik a nyakam. Ennyi. Nem nagy cucc. Egyébként nem kell félned mert vega vámpír vagyok…szóval nem eszlek meg.
-Óh..értem. És mit takar ez a vega vámpíros cucc?
-Azt hogy csak állati vérrel táplálkozom.- mondta majd odaugrott hozzám
 Bella is itt van?
-Igen..de féltem hogyha rögtön idejönne akkor észrevennéd és elrohannál.- mondtam izgatottam ami a hangomból is hallattszott.És egyre erősteljesebben kezdett dobogni a szívem.Amit ő is észrevett mert megbámulta a két „kis dinnyémet”.
-Okos. De..biztos hogy látni akar engem?
-Igen..az ígéretedről lenne szó amit még megígértél neki a szülinapja után.

Megjött anyu.

-Gondoltam elindulok mert már régóta várakoztam-nyögte meglepettséggel az arcán miközben Edwardot nézte
- Bocsáss meg!-nyöszörögte ki magából Edward. Majd láttam hogy „sír”

Anyu odament hozzá és olyan hévvel csókolóztak hogy ilyet még életemben nem láttam. Zavarban voltam. Észrevettek és abbahagyták.

-Edward nekem ezt nem szabadna ott van a férjem Jacob és a lányom..milyen példát vesz majd rólam.!
-Jót mert nagyon jól tudsz csókolni!És a lányod nagyon okos sőt szép is!
- Ne tereld a témát! Megígérted nem? És tudod hogy miről beszélek ugye?
-Gondolom – mondta Ed elszomorodva
-Ja és mást is megígértél- vágott közbe anya
- Az már tényleg megcsalás lenne..de megígértem…sajnos mostmár teljesítenem is kell
-Sajnos?
-Csak a férjed szempontjából..-javította ki Edward az előző megszólalását
- Én is pont így gondoltam-lépett közbe anya

-Hahóó! Én is itt vagyok!De inkább ne is fiygeljetek rám!-mondtam megint zavartan

Rám néztek. Majd folytatták beszélgetésüket.

-Szóval akkor mikor teljesíted igéreteidet?
-Jól meggondoltad?Biztos hogy vámpír akarsz lenni?
-Én öregszem Edward…én nem várhatok és nincs mit meggondolnom…-mondta anya
-És mi lesz a következményekkel? Ha Jacob elhagy?Mi lesz? Hm?-kérdezte
-Tudod én nem nagyon bánkódnék…Már nem szeretem…Soha sincs otthon... Még csak ránk se hederít…Tudod mióta nem csókolt már meg?4 hónapja…Most boldog vagy?- mondta majd előtört belőle a sírás
-Bocsáss meg én nem akartam…-mondta Ed
-Azt hiszem jobb ha én megyek-mondtam majd eliszkoltam…

(Bella szemszöge)

Egyedül voltam. Egyedül a sűrű erdőben. Nem tudtam mit csináljak. Nem tudtam mikor jön vissza.

Elindultam. Elindultam kifelé az erdőből. Majd a Rabbit-hez érve hazafelé vettem az irányt.

 Nem értettem semmit. Mért ment el? Mért hagyott itt? Még beszélni akartam vele. Ahogy megsimogatott az semmihez nem fogható. De várjunk csak..?! Mért volt olyan hideg a keze..mért volt olyan gyors..és a szeme is furcsán aranylott..! Ez furcsa. – majd begépeltem a google-ba ezeket a tulajdonságokat…
Rákattintottam az első találatra és az volt odaírva hogy…

-VÁMPÍR!- sikítottam ki ezt a szót
  Ez nem lehet..mért lenne vámpír? Akkor már megölte volna anyát…de anya tudta ezt?Meg kell kérdeznem tőle..!

kb.  30 perccel később

- Anyaa! – sikítottam le az emeletről mikor megérkezett
- Mi az Jas?- kérdezte
-Mért nem mondtad hogy vámpír?-kérdeztem dühösen
-Kicsim ezt honnan feltételezed??!- kérdezte álmeglepettséggel
-Ne add az ártatlant!Ne tegyél úgy mintha nem tudnál róla…amikor azt mondtad idézem „De a 18. szülinapomon minden megváltozott ..hogy mi történt arról nem beszélhetek de…utána napokig nem láttam...” – ez mindent elárul anya…nincs értelme kifogást keresned!
- Jó oké, igazad van…hazudtam de erről senkinek sem szabad beszélned! Megértetted? De különben is honnan fedezted fel..?- eltűnődve kérdezte
- Háát izéé..elmentem a rétre…hogy hátha kitudom nyomozni hogy ki ez az Edward Cullen…és hát izéé épp ott volt…!- mondtam félénken a lábammal körözve a földön
- Éés..és?? Hogy néz ki?? Változott valamit??- kérdezte anya úgy mintha egy szerelmes tini lenne
- Anya én nem tudom…most láttam először…- de ha jobban meggondolom többször is akarom látni
- Jah,igen persze…értem – mondta elcsüggedve
- Szomorú vagy? –szegény…arra gondoltam elvihetném a rétre hátha ott lenne Edward
- Igen…de nem fontos…ne is foglalkozz velem – majd láttam ahogy egy könnycsepp csordul végig az arcán
-Anya van egy ötletem és szeretném ha eljönnél a rétre..!- bár én is szerettem volna ott lenni…érzem hogy egymásnak teremtettek minket..már az első pillanattól kezdve ez volt az érzésem...