BEZÁRT!





-Szóval ki az apa?- kérdezte ismét Carlisle és látszott rajta hogy ideges

Ideges amiatt hogy fiai közül valaki megbecstelenített egy nem a családhoz tartozó gonosz nőt. Ezzel hatalmas bűnt követtek el a Cullen fiúk. Valaki közülük  Monique babájának az apja. Óriási hiba volt megbecsteleníteni egy nemkívánatos személyt. Az is hiba volt hogy egyáltalán Moniquet  a házba engedték.

Éreztem hogy Edward szorosabban ölel a kelletténél de azt annak tudtam be hogy a gondolatokat olvassa. És ő már tudja hogy ki az apa.
Monique még mindig nem volt hajlandó kinyitni a száját.
Mindenki a másikat fürkészte aranybarna szemeivel. Senki sem tudta ki az apa kivéve Moniquet és Edwardot.
Erősen gondolkoztam azon , hogy elvétettünk egy súlyos hibát…Amikor Rosék a hálószobában voltak ugyanabban az időpontban valaki más is volt valamelyik hálószobában. És anyu energiasugara csak a magzatra koncentráltak..ezért lehet hogy Rose is terhes és Monique is. Úgy utálom Moniquet. Mindig keresztbetesz nekünk.
Észre sem vettem mikor felemelte a kezét és felém mutatott, a másik keze még mindig  hasán volt.
Mit csináltam már megint?! Már csak az kéne hogy miatta kitiltsanak a családból.

Mindenki felém nézett..de hamarosan észrevettem hogy nem is engem néznek igazán..Hamar rájöttem hogy mire gondolnak. Megfordultam hogy megbizonyosodjam róla hogy tényleg ő áll itt mellettem az életem szerelme akit most gyanúsítanak. Sajnos csalódnom kellett.
A szemébe néztem de ő nem mert rám nézni.
Mostmár tudtam tényleg csalódnom kell benne. Sokkolt. Egyszerűen nem tudok mit szólni. Próbáltam kiszakítani magam öleléséből..de mielőtt elengedett volna a fülembe súgta:

- Ő tette velem.

Még utoljára ránéztem majd nekiugrottam Moniquenak. Éreztem ahogy köremim belemarnak húsába,ahogy fogaim bevésődnek nyakába. Ahogy sikít a fájdalomtól a földön és próbál ellenállni. De túl gyenge. Érzem hogy mindjárt vége hogy mindjárt eggyel kevesebben leszünk.  Már a kezem a nyakánál volt, de ekkor még sikerült kinyöszörgnie utolsó kívánságát:

- Ké..kérlek..ne ölj..meg..én manipuláltam E..dwardod..de nem gondoltam…rá hogy..terhes leszek…meg fogok..változni…ígérem…

Véreres fekete szemekkel néztem rá melyet már elborított az ölés vágya vagy éppen az öngyilkosság gondolata.
Már ott tartottam hogy eltöröm a nyakát,de megszólalta számomra a legkedvesebb hang:

- Ne öld meg!- suttogta Edward 
Élesen néztem rá, mintha már nem tudnám ki lenne..ez a hang egy hazug csalóé. Ez a hang a legborzalmasabb hang amit hallottam valaha is. A tulajdonosa egy félrecsinált szánalmas féreg. Nem is értem hogy várhatok tőle babát.
- Micsoda??- borította el agyamat a méreg
- Igaza van.. -szólt Alice –Megbánta a bűneit,láttam…-felelte
-  ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!! Én ezt már nem bírom!!!!! MENTEN KETTÉTÖRIK A FEJEM!!!!! NYUGODJATOK MÁR LE!!!!!!!! –ordította Jasper majd kiugrott az ablakon a messzi rengetegbe
- MONIQUE SZÁNALMAS VAGY!! DE JASMIN NE ÖLD MEG!! MONIQUE A HIBÁS!! DE A GYERMEKÉT NEM MUSZÁJ MEGÖLNÖD!! – üvöltötte Emmett
- Jasmin…-mondta lágyan és sajnálkozva Esme

Carlisle nem tudott mit mondani csak átölelte Esmet mintha féltené TŐLEM.

Végül megszólalt:

- A legokosabb ötlet hogyha nem öljük meg Moniquet, mint Alice is mondta megbánta a bűneit. Mi most szépen lenyugszunk, megkeressük Jaspert és utána megbeszéljük mi lesz a többivel.-tanácsolta Carlisle
- Nem kell ezt tennünk- mondta a legförtelmesebb hang amit hallottam.

De ekkor valakinek roppant a nyaka.





Komikat plss!! Az előzőket köszii!




Kb. 3 nap múlva

- Bejöhetek??- kopogott Rose
- Aha..gyere!- bólogattam majd felültem a fekvő helyzetemből

Leült mellém az ágyra.

- Figyelj,nagyon furcsa dolgok történnek velem. Nem tudom mi a bajom de olyan mintha terhes lennék,de ez lehetetlen .- húzta össze szemöldökét Rose
- Aháá, szóval sikerült!!Gratulálok Rose!!- visítottam
- Lehet hogy kicsit beteges! De régen vettem egy csomó terhességről szóló könyvet. Olyanok voltak benne hogy miről ismerhető fel a terhesség meg mit kell csinálni hogy ne essen baja a babának. Szóval onnan tudom ezeket. De kérlek ne tartsd ezt betegesnek! Bocsi nem figyeltem. Amúgy mit mondtál?- kérdezte
- Rose..Rose..figyelsz te rám?? Terhes vagy!!- visítottam újból
- De hát ez lehetetlen .- vetett be egy bizonytalan mosolyt mintha őrültnek tartana.
- Nyugii..nem vagyok őrült..de terhes igen- mondtam
- Mi..? De..de..? Hogyan..?- kérdezte összezavarodottan
- Mindent elmagyarázok! Tudtam hogy szeretnél egy babát és arra gondoltam felhasználom anyu képességét..vagyis feltámasztjuk a magzatot..és mikor Emmettel a hálószobában voltatok ,na akkor vetettük be anya képességét. És úgy látszik sikerült is. Amúgy én nem tudom hogy lettem terhes de biztosan valami csoda történt.
- Szóval én most terhes vagyok???-ugrott fel
- És én is –felugrottam átöleltem, forogtunk és együtt visítoztunk.

-Csajok..gyertek, kaja idő! Sajnos Moniquet is vinnünk kell nagy pechünkre. De azért siesse…!
- Drágám,képzeld lesz egy kislányunk!!-ugrott a nyakába Rose
- Rose,kicsim hogy beszélhetsz ilyen butaságokat! Hisz vámpír vagy?!-hitetlenkedett Emmett
- Hosszú történet..majd elmeséli! Azért nevet ne felejtsetek el választani! - fordultam Emmetthez -Amúgy én is terhes vagyok!-  fordultam vissza az ajtóból
- Rose, én drágám..annyira örülök..egy kisfiú- egyre szorosabban és szorosabban ölelte és örömkönnyek potyogtak az arcából

Gondoltam hagyom őket. Főleg ennél a történelmi pillanatnál. Emmett sír?? Ez számomra olyan hihetetlen!Az örömkönnyek egy igazi apából jöhetnek..biztosan boldogok lesznek!


Lementem. Edward átölelt.
10 perce várunk Moniquera..közben Rosék is lejöttek.
Majd újabb 10 perc múlva lebotorkál a lépcsőn Monique.

- Hé srácok-nyöszörögte –Én azthiszem nem megyek-vallotta be és a hasát fogta
- Óhh..ez remek-közölte Alice flegmán
- 20 perc-suttogta Rosalie
Láttam hogy még mondani akar valamit.
- Azthiszem terhes vagyok-nyögte ki

A döbbenettől mindenki álla leesett és csak bámult maga elé. De szó szerint.
Alice,én, Rosale és anya egymásra néztünk. Mind a négyen ijedt arcot vágtunk.

- Na gyerünk lányok..mit tudtok amit mi nem?- sunnyogta Jasper
- Hát azthiszem nekünk is kellene tennünk egy bejelentést Jasminnel. – mondta még mindig halkan Rose

Egymásmellé álltunk majd együtt elkezdve:

- Terhes vagyok.

- Rájöttünk hogy a képességem képes újraéleszteni egy magzatot és..-kezdte anyu
- És Rosékon alkalmaztuk.-folytatta Alice

A többiek csak ide-oda pillantgattak. Rám, Rosera, Bellára és Alicera.

- Ennek nagyon örülünk lányok és én is megvagyok lepve..mert el vagyok árasztva az ijedtség,meglepetés,öröm hullámaival.
- Gondolom Jasminnek Edwardtól lesz babája, Rosenak Emmett-től de..
- De akkor ki az apja Monique babájának??- fejezte be Carlisle meglepő éllel a hangjában a mondatot..









Megjegyzést ne felejts el írni :) köszii






Leültem egy fotelba mert még mindig görcsölt a hasam és fájt a fejem.
Úgygondolom hogy egy ilyen nem mindennapi magzat biztosan érzékelné hogy törődöm vele.
Elkezdtem simogatni a hasam ( a magzatot) majd kissé múltak a görcsök.

Ez a gondolat hogy terhes vagyok, feldobott. Nem gondoltam volna hogy nekem is lehet majd egy cuki kislányom, akit történetesen Angienek hívnak majd, mint egy angyalt.
Mindig is vágytam egy kisbabára amit ölelgethetek hogyha rossz kedve van. És simogathatom pihe,puha bőrét hogyha fájna valamije.
Lehet hogy be kellene szereznem pár terhességről szóló könyvet bár nemhiszem hogy hasznát venném..mert ez nem egy átlagos szülés lesz…gondolom
És mondjuk örökölné Edward haját..az én számat..Edward orrát…és még sorolhatnám mennyi minden jár a fejemben.
Vajon Edward hogy fog ahhoz a gondolathoz állni hogy én terhes vagyok..és a család?
Álmomban mikor a jövőbeli házunkban voltam akkor láttam már a kislányomat, Angiet. És meglehetősen nagyon cuki volt..egy angyal sem lehet szebb nála.
És azthiszem Edward megállná a helyét mint apa..bár lehet hogy nagyon féltené a mi kis Angienket azért ő lenne a legjobb apa..én meg a legjobb anya..mint Carlisle és Esme. Gondoskodó,féltő,megértő,kedves szülők.
Álomba ringatott az anyaság gondolata.
Nem tudom meddig aludhattam de
még mindig ott volt a kezem a hasamon mikor megláttam hogy bejött Alice.

-Bocsi!Én csak megakartalak nézni! Hogy van a pocaklakó?-kérdezte
- Tudtam..hogy nem fogom tudni eltitkolni- mosolyogtam még kicsit kómásan
- Hát igen..ez van..de mivel nagyon hálás vagyok neked és a legjobb barátnőm egyike vagy ezért ez titokban marad.-mondta
-Oh, köszönöm Alice..-nélküled üres lenne az élet hálákodtam egy öleléssel
- Amúgy , örülsz neki?
- Ez volt minden vágyam! Szeretnék jó anya lenni! – suttogtam egy mosoly kíséretében
- Ennek örülök! De majd Carlisleal is tudatni kellene mert nem szeretném ha komplikációk lépnének fel!
- Oké..majd együtt megmondjuk neki! Amúgy most hogy közbejött ez a terhesség téma..beszélnünk kéne valamiről hármasban anyuval..! Nagyon fontos! Megkérhetlek hogy hívd ide!?-suttogtam nehogy meghallja valaki más

-Persze, azonnal szólok neki!- bólogatott Alice majd leszaladt.

Egy pillanat alatt itt voltak.
- Ugye a többiek nem vették észre?-kérdeztem
- Nem mert a fiúk egymás között beszélgetnek..bár Edwardot nem láttam de biztosan zongorázik.. És Emmett meg Rosalie már a hálószobájukban vannak!- mondta Alice

- Szóval azért kell beszélnünk..mert Rosalie elmondta nekem hogy nagyon szeretne egy saját kisbabát. Arra gondoltam hogy anya megpróbálná „feléleszteni” neki a halott magzatát.
Ijedt arckifejezést vágtak mindketten
-Tudom,tudom elég morbidul hangzik..de megpróbálhatjuk nem? Elvégre nem veszthetünk vele semmit.
- Igen,igazad van-gondolkodott el Alice
- Öhöm..megpróbálhatjuk-bólogatott anya
- Anya tudom hogy orvos szerettél volna lenni már régóta..de nem volt rá lehetőséged mert megszülettem én..és kiskoromban mindig azt mondtad, hogy „most nem kellene ebben a kisházban élnünk ha orvos lennék. Ez minden vágyam.” Szóval ha gondolod akkor lehetnél orvos..és ezzel sok meddő nő vagy vámpír helyzetét megkönnyítenéd..! De anyu nem szeretném ráderőltetni úghogy csak rajtad áll vagy bukik..
- Van benne valami..és igen végre beteljesülhetnek az álmaim. De most valahogy rá kellene koncentrálnom Rosékra.. Épp most?
- Próbáld meg légyszi!!-könyörögtünk egyszerre Aliccel
-Na..jó!-mondta majd leszorította a szemét – Fogjátok meg a kezem így szerintem könnyebb lehet!-még mindig összeszorított szemmel préselte ki magából ezt a mondatot ..majd megfogtuk a kezét.

10 perccel később

-Azthiszem sikerült-nyögte ki – de azt nemudom hogy „jó irányba” ment-e ez az energiahasáb.
- Hát előre nem tudhatjuk-majd esetleg olyan 3 nap múlva-mondtam
- Résen leszek-kuncogott Alice








Levonultunk a széles lépcsőn.
A fiúk nagyot néztek. Emmett még füttyentett is.


- Huhúú..ezek ám a dögös csajok!Rose azthiszem jeles alkalom lesz a ma este!- röhögött és Rosalie bájosan felé rebegtette pilláit
- Esme drágám..gyönyörű vagy!- mondta Carlisle majd nyomott egy csókot Esme homlokára
- Azt hittem a sápadt bőrnél és az aranylószemektől nem lehet szebb de tévedtem!-mondta Jasper ugyanazzal a hanglejtéssel ahogyan kezdte a mondatát.
- Bella..te jó ég..huúh..ez..ez nem semmi..csodálatosan nézel ki!-mondta Brian kicsit meglepődve


Néztem ahogy Edward lesütött szemekkel,de mégis gyönyörködik bennem. Majd végül kinyögte hogy:
- Egyszerűen gyönyörű vagy!-mondta lassan majd újabban az üresség homályába lépett

- ÁÁÁÁÁÁH…én ezt már nem bírom tovább!!!!- ordított Monique majd idegesen felköpködte magát az emeletre és bevágta a szobája ajtaját úgy..hogy azthittük beomlik az emelet…

Egymásra néztünk mindannyian majd vállrándítással jeleztük egymásnak hogy ”kitérdekelMonique?!”

Láttam hogy mindenki a saját párjával foglalkozik ezért nem akartam őket megzavarni így hát nem volt más válaszásom odaálltam az ablakhoz..A tájat fixíroztam.


Milyen gyönyörű is a természet. Pont most van alkonyat. Mint annakidején mikor Edward először megcsókolt. Milyen csodálatos volt az-az alkonyat. Életem első csókjával az álomhercegemtől. Ma ez már csak egy álom.
Hallottam hogy közeledik valaki,sejtettem hogy ő lesz az.

- Alkonyat van..-kezdtem meg mondandómat
- Pont mikor először csókoltam meg életem egyetlenegy értelmét..a legcsodálatosabb teremtést az egész világon…lehet hogy ismered..nem is tudom..-mondta majd megpróbálta bevetni a féloldalas mosolyát többkevesebb sikerrel.

Fölémhajolt és átölelt hátulról. A kellemesen hideg fejét a homlokomnak nyomta. Jól esett,de nem sokáig tudta mulasztani a fejfájásom.
Nem akarok Carlisle-tól kérni fájdalomcsillapítót hogy megzavarjam őket.
Majd később felmegyek az orvosi szobájába. Ha befejeztem a kibékülést Edwarddal.

- Tudod,nem tudom hogy történhetett..egyszerűen valahogy nem tudtam uralni a testemet.-mondja szomorúan
-..és ha ez neked fájdalmat okozott én megértem és jogosan haragudsz..-folytatta de nem tudta befejezni mert adtam neki egy hosszantartó gyönyörű csókot.
És elindultam fölfelé a lépcsőn..mert már nem bírtam tovább.

Betévedtem Carlisle orvosi szobájába és elkezdtem kutakodni a fájdalomcsillapítók között.

Kiválasztottam egyet..majd elolvastam hogy hányat lehet beszedni belőle..

„felőnőtteknek: napi maximum 4-szer de nem ajánlott várandós állapotban szedni”

Várandós…ez a szó megragadt bennem..mi van ha.??Mivanha terhes vagyok!!!??Ez nem lehet,vagyis lehet mert..
Elfelejtettem említeni de mikor visszajött Edward akkor megtörtént..és én kezdeményeztem. Ő először ellenállt de aztán végül belement a mi kis játékunkba. Nem akartam részletezni,de nagyon jó volt..csakhogy..elsőre terhes legyek az kicsit fura…

Megyek keresek egy terhességi tesztet.

Elvégeztem. Egyértelmű hogy terhes vagyok. De most hogy így jobban végiggondolom észrevehettem volna.
Úgy döntöttem hogy még nem árulom el senkinek..majd inkább ha elkezd nőni a hasam..még Edwardnak sem..


Bocsi hogy kicsit eltűntem..de még most is dolgozatokat írtunk..megprónálok hétvégente szinte mindennap frisselni.
Komikat plss!! kösziii

Komment PLS! *bociszemek*

A,úgy Sziasztok és minden olvasómnak köszönöm hogy összegyűlt 10 komment!
Ez nekem tényleg sokat jelent! Látjátok..dupla hosszúságút írtam!
Ennyit jelent a kommentetek! =D
Meglepődtem és tényleg igazán köszönöm!
VampireBella



Rémesen éreztem magam de tudtam hogy Alice és Rosalie mindjárt megoldják a gondjaimat.

Kopp. Kopp. Kopp. Hallottam az ajtó felől.
 -Bejöhetünk? –kérdezte Alice és éreztem a hangjában a dühöt és a szomorúságot



Nem válaszoltam csak hagytam hogy tegyék amit akarnak. Rajtuk áll bejönnek-e hozzám válasz nélkül.
Szükségem van rájuk. Főleg most. Úgyérzem mostmár igazán kettétört a szívem. Nem is…szétporladt.

Valóban megcsalt volna Edward? Vagy csak álmodom? Megígérte hogy nem fog még egyszer elhagyni vagy megcsalni.
Hát remélem hogy csak álmodom..de akkor ez egy nagyon nem jó álom..azt kívánom bárcsak felébrednék de nem tudok.  Nem tudok felébredni ebből a szörnyű és fájdalmas álomból.

Arra eszméltem hogy Rose és Alice keresnek.
Benyitnak.
- Jasmin, hol vagy?-kérdezték aggódva
- Hát az ágyon –válaszoltam csendesen
- Rose? Te látod?- kérdezte Alice
- Nem..sehol-válaszolt

Lehet hogy láthatatlan vagyok. Hogy ez a képességem. Ez király..de ugyanakkor szomorú vagyok.

- Nem bújkálhatsz előlünk örökké! Nah bújj ki akár a szekrényből vagy az ágy alól!
- Azt hiszem én…én láthatatlan vagyok!-mondtam kissé meglepődve de ugyanakkor szomorkás hangommal.
Vissza „varázsoltam” magam újra láthatóvá.
Az ágyamon ülnek. Alice simogatja a hátam, Rose vállára pedig ráhajtom a fejem.
Nem szóltunk semmit. Mindhárman tudtuk mit érzünk.
Ez a helyzet hogy simogatnak és kicsit lehajthatom a fejem ez nyugtatónak és kellemesnek bizonyult. De nem tudta elmulasztani a szétporladt szívemben érzett fájdalmat.

Talán órákig ülhettünk így hárman. Ők is jól tudták hogyha Emmett vagy Jasper ezt csinálta volna akkor most ők is ilyen helyzetben lennének mint én.
Elképzelni sem tudtam mi folyhat odalenn. Mit csinálhatnak? Mit csinálhat Monique?
Hosszú csend után megszólaltam.

- Sajnálom .-

Magamban még hozzátettem azt is hogy felkavartam az életüket hogy egyáltalán belekerültem. Ha akkor nem járok a réten akkor minden rendben lenne. Minden.
- Semmi baj Tudjuk mit érzel.- Öleltek át egyszerre  

Ez még jobban esett mikor simogattak. Valahogy úgy éreztem mostmár muszáj kiöntenem valakinek a lelkemet. Egyszerűen nem bírtam tovább.

-  Én..én azthiszem elvesztem. Megígérte hogy nem hagy el, és nem töri össze a szívemet…erre most felbukkan ez a Monique..[jó külső külső adottságokkal] és mindent tönkretesz.
- Én arra gyanakszom hogy van valami képessége. Még Carlislenak is elkerekedett a szeme. Esme a tekintetével nagyon mérgesnek bizonyult. De én is. Mindannyian.- támasztotta nekem fejét Rose.
- Azt hiszem tennünk kéne valamit. Nem vagyunk azok az olyan fajta csajok akik hagyják elveszteni életük szerelmét. Nemigaz? Egy ilyen kis cicababa nem körözhet le minket!- állt fel Alice
- Igazad van..ez a Monique egy hülye kis senki! –fakadtam ki
- Csajok.. a Pasimentő,Monique eltávolító akció most elkezdődött! Csapjatok bele!-kezdte Rosalie

Ez az akció kezdte múlatni a fájdalmat! Először éreztem egy kis örömöt magamban és hogy kezd összeforni a szívem baráti fele!

- Azt hiszem kicsit csábosíthatnánk magunkat! Ez az Első pont: Frizura és Smink! A kedvencem!

Hajmosás. Alapozás. Sminkelés. Még egy tökéletes vámpír is lehet szebb.
 Nekem Alice behullámosította a hajam a frufrumat hátracsatolva. A Sminkem pirosas-sárgás volt kiemelve a szemem színét és gondoltam hogy valami piros ruhát fog rám adni.
A Ruhám egy piros kis mini ruha volt amin aranyozott virágmotívumok voltak, a mellénél kivágva. Hozzá egy aranyozott rövidujjú blézer. A „cipőm” egy piros tűsarkúból állt.
Elsem tudtam mondani Alice mennyire jó divattervező lenne,ezt szóvá is tettem neki.
- Hűű! Alice ez gyönyörű! Ennyire szép még nem voltam, el kell hogy mondjam elsimert divattervező lennél!-mondtam

- Igen szerintem is.-jegyezte meg Rosalie és halottam a hangjában hogy egyáltalán nem sértődött meg azon amit Alicenek mondtam

Most következett Rosalie.
 Neki Aliccal frufrut vágtunk  Egy és kivasaltuk a haját. Így eszméletlen jól nézett ki. Nála inkább a hidegebb színek domináltak.
Egy „jeges” sminket készítettünk neki. Ez nagyon jól nézett ki. Főleg rajta. A ruhája az egy kék bővített aljú  fekete plüss virágmotívummal díszített felső és egy fekete miniszoknya volt.  Neki egy fekete masnis tűsarkú jutott.

Meglepett hogy milyen jó nézett ki a féloldalas frufrujával. Meg is lepődött magán. Úgy láttam kellemeset csalódott benünnk.
-Remélem tetszik- mondtam
- Hát nem is tudom mit mondjak! Ez tényleg hihetetlen! Köszönöm nektek! Olyan aranyosak vagytok!- mondta Rose ujjongva

-Alice te jössz! De ne aggódj nem fogunk elszúrni! Csak egy kis újítás más semmi!-visítoztam
- Ezzel megnyugtattál!- mosolygott

Rosalival eldöntöttük hogy póthajat rakunk be Alicenek. Így kicsit hosszabb lett a frufruja amit kivasaltunk és a többi haját kicsit begöndörítettük. Lágyan omlottak hajfürtjei a vállára. A sminkje  barnás vöröses volt. Az arcát még fehérebbre alapoztuk és vadító vörös rúzzsal húztuk ki az ajkait.

A ruhája az egy mellnél kivágott fekete felső, amit hátul kellett megkötni. És egy szakított farmer rövidnaci. Fekete magassarkúval.
Mikor meglátta magát először ránknézett aztán magára és elkezdett sikítozni!!

-WÍÍÍÍÍ! ÚÚH ez …ez egyszerűen gyönyörű lett csajok!Én is köszönöm nektek!
Ja és 2. pont csábítás! Az lesz a feladatunk hogy mikor lemegyünk a legszebb formánkat hozzuk! És azthiszem lepipáltuk jócskán Moniquet!
Láttam hogy közben Esme és Bella is elkülönítették magukat és rendbehozták magukat. Mindjárt kopogtatnak- ujjongott Alice

-Kopp,kopp szabad? –szólalt meg Esme

Majd mikor kitárult az ajtó mindenki csak ámult!
Együtt nevettünk decsak halkan…nehogy odalent meghallják!

-Azthiszem mehetünk le! Szerintem ilyen szexi vámpírcsajokat az életbe nem látott senki!-mondtam önbizalomdúsan

Majd egyszerre lépkedve,egymás mellett elindultunk lefelé a lépcsőn ! Hát azthiszem a fiúk csak ámultak-bámultak! Emmett még füttyögött is! Moniquenak vörös lett a feje és azthiszem elsüllyedt szégyenében!

Hát bocsi!Most eléggé le vagyok blokkolva!
Egy fél napot tanultam a föcit! És elszúrtam a dolgozatot örülök ha meg lesz 2 vagy 3 pedig minden olyan jól ment ...nagyon nem vagyok hepi..lehet hogy elúszott a 7. félévi kitűnő bizim
Ma biztos nem lesz fejezet! Túlságosan szomorú vagyok!
Megigérem hogy a holnapi hosszabb lesz!

Legalább nektek sikerüljön jól a félévi!
Szurkolok nektek!

VampireBella :(

Kérek szépen komikat!!*bociszemek*
DE nem csak jót kérek! Az különösen jót tesz ha kritikus szemmel figyeltek!

köszii: VampireBella






Mikor hazaértünk egy nagy buli fogadott minket.
- MEGLEPETÉÉÉS!-kiáltották egyszerre és utána üdvözöltük egymást..biztos vagyok benne hogyha anyu tudna sírni akkor most bizony könnyezne..az örömtől.

Gondolhattam volna hogy Alice még elintézi ezt is. Hát istenem… ez a bulimániás kiscsaj egyszerűen szuper..gondolom neten rendelte meg a kellékeket vagy valami! De hogy még erre is gondolt az hihetetlen..főleg hogy közben nem is itthon volt!

-Alice tündérke ezt te csináltad?- kérdeztem bedobva neki a huncut mosolyomat
- Igen, kicsi zöldfülű manócska…és nem hiába elég nagy ünnep lesz ma!!- mondta ravaszul majd a nyakamba ugrott és együtt forogtunk egymás ölelésében.

Később már csak azt vettem észre hogy mindenki minket néz és egy pillanatra mindenki lefagyott mi is csak nekünk a mosoly az arcunkról. Aztán Emmett elkezdett röhögni.

- Csak nem? Hát őszintén gratulálok az egymásra találásotokhoz!- elkezdett tapsolni és közben már mindenki vele röhögött köztük mi is.

Alice elkezdett közeledni a nyakamhoz míg végül rájöttem hogy mit is csinál. Egy mű harapást adott elő. Majd megadva magam hátradöntöttem a fejem. Persze ezt csak viccből csináltuk de nagyon vicces volt.

Ezt csak egyvalaki nem találta viccesnek. MONIQUE. Ez a cicababa kezdett egyre unszimpatikusabbá válni.
Egy újabb bonyodalom. Az életem fenekestől felfordult mióta először a réten jártam. De ez így jó..így legalább nem unalmas az öröklét nemigaz?

- Monique,ismerd meg a családomat..Én Carlisle vagyok. A feleségem Esme. És ők itt a fiaim Emmett,Jasper és Edward. A lányaim Alice,Rosalie. Nem utolsósorban bemutatnám Bellát és Briant és Jasmint akiket már ismersz.-mutogatott mindenkire egyenként Carlisle.
-Nagyonn,nagyonn örülök! Ez olyan édess! Egy ilyen szép nagy család így együtt! –mondta hízelgően fejét kicsit megdöntve kezeit összekulcsolva az arca mellett..mellesleg kicsit előredőlve..persze gondoltam hogy direkt van.. Az összes fiúnak elkerekedett a szeme.. még Carlislenak is. Ez félelmetes. Ez a nő mindenkit a rabjává tesz kebleinek.

- Mindannyian örülünk hogy megismerhettünk téged és remélem sok örömben lesz részed az itt töltött hónapjaid alatt.

- Annak örömére hogy Bella hazatért és Briannal eljegyezték egymást és Edward és Jasmin megint együtt van ….Kezdőődhet a buliiiiii! –vágott közbe Alice nagy szerencsémre

Hirtelen bekapcsolt a hifi és hatalmas erőkkel döngött a ház a zenétől. Elkezdtek villogni a disco fények, a disco gömb.

Nem nagy meglepetésemre Monique félrelökött mindenkit és beállt középre szólózni.
Elkezdett „sztriptízelni” csak éppen nem dobta le a ruháit. Még jó. Hát már komolyan mondom tényleg elegem van belőle. Kihívta Edwardot maga mellé és ez már tényleg pofátlanság mert Edward rácsapott a fenekére.
Odamentem és mindkettőnek adtam egy óriási pofont. Nem bántam meg. Megérdemelték.

- Hohóó Edyke mitcsinálsz?? Nyilvánosan??-röhögött Emmett de mihelyst meglátta hogy mindenki dühösen néz rá...abbahagyta

- Légyszives hagyjátok abba! Ha ezt akarod nem bánom de akkor inkább ne az orrunk előtt!- mondtam meggondolatlanul amit én sem gondoltam egész komolyan.

Felrohantam. Ha tudtam volna sírni azt tettem volna.
Lentről hallottam hogy Alice és Rosalie elkezdi szidni a többieket.

- SZÉGyELJÉTEK MAGATOKAT! HOGY KÉPZELTÉTEK? FŐLEG MOST MIKOR KEZDENEK RENDBEJÖNNI A DOLGOK! MONIQUE JOBB LESZ HA MEGHÚZOD MAGAD MIELŐTT MÉG ELBÁNUNK VELED!-mondták felváltva

Majd halottam ahogy felfutnak Rosalieval a lépcsőn.










2 nap múlva megérkeztünk a Denali-klánhoz.

- Sziasztok! Csak nem megnézitek Bellát? Nagyon sokat fejlődött!- köszöntött minket Irina
- Szia! –mondtuk egyszerre
- Gyertek be! Bella mesélt rólad Jasmin! És ahogy mondta tényleg Alicera hasonlítassz egy kicsit!
- Köszönöm !- ez az Irina nagyon szimpatikusnak tűnt, nagyon kedves


Majd beléptünk a házba.


-Sziasztok! Már régen jártatok erre!- mondta Tanya Carmen és Kate
-Tudjátok van egy új tagunk! Monique ! Hát nem nagyon jövünk ki vele de ha elküldjük akkor csatlakozik a Volturihoz!-mondta Irina kicsit sziszegve

- Csá! Mondta Monique a konyha felől!
- Szia!-mondtam hátha kisűl belőle valami jó

Hát az első beszólása alapján tényleg nem volt szimpatikus. De hátha meg tudjuk változtatni a véleményét az „életről”!

- Ööh…Szi..Sziia..é..én Edward ..Cu..Cullen vagyok! Szóval én Edward Cullen vagyok!-nyögte ki Edward
- óÓh szia Edward!Örülök hogy megismerhettük egymást! Ilyen helyes vámpírfiút még nem láttam!
-  Köszönöm! És mellesleg te is jól nézel ki!- mondta rám sem hederítve
Oldalba böktem. Láttam hogy Monique-t bámulja még mindig. Na  majd megmutatom én neki hogy ki a jó nő! De ha ezt a lehetőséget elszalasztja és Moniquet választja én ..én engem már nem érdekel

- Hol vannak anyuék?-…vágtam közbe nehogy elkezdjenek flörtölni
- Kiderült hogy Bellának az a képessége hogy feléleszt dolgokat a szeretetével! Eddig még csak növényeken próbáltuk ki! A fonnyadt virágokat virágzóvá változtatja..!
Most a növényházban vannak!Próbálgatják a képességét!
Gyertek!

Megláttam a növényházat!
Óh anyu nemsokára láthatlak! Már nagyon hiányzol!

- Jasmiiin! Drága lányom! De régen láttalak!
- OÓh Anyuu!

Szaladtunk egymás felé majd szorosan megöleltük egymást!- annyira régen láttuk egymást hogy képtelen voltam elengedni.
-Mostmár annyit lehettek együtt amennyit akartok!-mondta Tanya
Megöleltem a többieket is!
- Éppen a képességemet próbálgatjuk! Ez hasznos lenne az orvostudományban! És tudod mindig is orvos akartam lenni! Carlisle-al dolgozhatnék együtt is akár!
- Ennek nagyon örülök! És hogyha feltételezésem szerint nem csak növényeket tudsz konzerválni akkor valami mást is!! Anyu ezzel te lehetnél az évszázad vámpírja!

- Tudod van még valami más is! Brian eljegyzett!-mondta majd megcsókolták egymást
- Mondtam én neked hogy hozzádvaló pasi!- majd anya oldalba bökött

Mindenki röhögött!

- Tudod anyu nekem is van itt valaki! Edwarddal szeretjük egymást! Igaz?-majd ránéztem Monique-ra
- Hát igen! Én is már az eljegyzést tervezgetem!-mondta Edward meglepett könnyedséggel

Bementünk. Beszélgettünk még egy csomót!

- Anya ezt majd otthon megbeszéljük de van egy ötletem  Rosalieval kapcsolatban nagyon örülne neki!-mondtam és arra gondotlam ha anyya feltudja éleszteni anövényeket  akkor egy magzatot is fel tud majd éleszteni…! Ez egy tökéletes ötlet lesz!
- Oké Jas…szerintem menni fog!

Nagyon eltelt az idő mert még egy teljes napig beszélgettünk.
Megegyeztünk hogy hazamegyünk együtt. De Irina Moniquet is ránktukmálta pár hónapig.
Elfogadtam a  tényt. De most felettébb boldogabb voltam mert Edwrd meg fogja kérni a kezem és anyu is otthon lesz végre.


Elköszöntük majd elundultunk hazafelé nyugalomban. Azzal a tudattal hogy végre kezdenek rendbejönni a dolgok.




Hideg, de mégis meleg karokban ébredtem. De éreztem hogy ez nem Rosalié.
Csak nem ő az?


-Bocsáss meg, kérlek!-suttogta az ismerős hang a fülembe
- Miért hagytál itt? Miért mentél el? Olyan rossz volt nélküled. Elképzelni sem tudod mennyire. –borultam a karjaiba miközben a könnyeimmel küszködtem
- Igazad volt…nem kellett volna ugyanazt a hibát még egyszer elkövetnem. Nagyon sajnálom,hidd el. És ha már nem szeretsz megértem. Ez..ez egy megbocsájthatatlan hiba volt részemről. De kérdezhetek valamit? Hogy küldtél nekem üzenetet?-kérdezte Edward szomorkásan
- Még jó hogy szeretlek..hogy gondolhatsz ilyen butaságot?! Amúgy Rosalie rájött hogy gondolatküldés a képessége, de légyszives ezt ne áruld el senkinek. Szeretné ha titokban maradna. De tényleg olyan rossz volt nélküled..hol voltál?-kérdeztem majd adtam egy puszit az arcára.
- A Volturihoz akartam menni. Akkor kaptam meg az üzenetet mikor a nagy ajtójukban álltam. Hirtelen átgondoltam az egészet és rájöttem hogy tényleg hülyeség amit csinálok. Nem akarom tönkretenni az életedet. És tiszta szívből szeretlek .
- Én is szeretlek. És nem akarlak mégegyszer elveszíteni.De nincs elfelejtve. Harmadjára már nem követheted el ugyanazt a hibát. –mondtam pityeregve majd nyomott egy puszit a homlokomra
- Bella? Hogyvan?-kérdezte
- Hát..megtámadott és Alicék elvitték a Denali-klánhoz. Szerinted meglátogathatom?Már nagyon hiányzik.-majd legördült egy könnycsepp az arcomon
- Hát.. szerintem megnézhetjük őket!-mondta Edward elgondolkozva

Én azthiszem anyu már nem fog bántani. És én vagyok a hibás a történtekért. De remélem minden rendben van vele. ÓÓH aligvárom hogy elinduljunk. Irány Anyu!

- A többiek tudják hogy visszajöttél?
- Nem… te voltál az első. Azt hiszem üdvözölni kéne őket.- majd ahogy kimondta elkezdtem hívni Roset és a többieket
- Oké! Rose..rose gyere!!Itthon van Edward!Emmett!!Esme! Carlisle!Gyertek! –elhelyezkedtem Edward ölelésében és vártam hogy ideérjenek!

- Ó De örülök hogy hazajöttél öcsi! Hiányoztál! –mondta Rose és Emmett de emmett adott neki egy kis vállbabokszolást is!
- Ó fiam. Mért mentél el? Azt hittem sohasem látlak viszont!
- Tudtam hogy vissszajössz- mondta Carlisle az ajtófélfának dőlve mosolyogva

Mikor végevolt a nagy üdvözlésnek elkezdtem a mondanivalóm.

- Tudjátok arra gondoltunk hogy meglátogatnánk Anyáékat! Megengeditek?-kérdeztem lelkesedve az ügyért remélve hogy igent mondanak
- Hát persze…tudjuk milyen fontos az anya-lánya szeretet- mondta Esme

Egy kis szomorúságot véltem felfedezni Rose arcán. Láttam hogy „sír”.
Muszáj kinyomoznom mi van vele. Addig nem megyek el.

Miután kimentek a többiek bementem Rose szobájába. Láttam hogy még mindig sír. Odaültem mellé az ágyra.
- Mi a baj? kérdeztem és csendesen átöleltem.
- Mikor Esme az anya-lánya szeretetről beszélt akkor arra gondoltam hogy mi lenne ha nekem is lenne egy gyönyörű kisbabám. Szeretnék magamnak egy gyönyörű kislányt. De ez vámpírként sohasem adathat meg nekem.
- Ne félj. Majd kitalálunk valamit. Nekünk semmi sem lehetetlen. Együtt mindent megoldunk. Ne aggódj neked is lesz kislányod ha rajtam múlik!
- Biztos? –kérdezte még mindig szomorúan
- Hát persze! Elkísérsz minket?-kérdfeztem
- Szivesen. Legalább elterelődik a figyelmem a kisbabámról.


Két nap múlva el is indultunk Anyuékhoz.

Enézést kérek minden olvasómtól de ezen a héten nem biztos hogy lesz további fejezet mert sok félévit ezen a héten írunk. Bár még a jövőhéten is írunk akor már ráérek. Ha időm tartja írok fejezetet de nem garantálhatok semmit!
Megértéseteket köszönöm kedves olvasóim!

Aztán..jól sikerüljenek a dolgozatok!
Üdvözlet : VampireBella