A múltad a jövőm!Twilight Saga fic by: VampireBella

-Hol van anyu? –kérdeztem csöndesen
- Máris felmegyünk hozzá de azt tudnod kel hogy az arca megroncsolódott  a karmolástól–mondta   Carlisle
- És mennyire,tényleg át kell változtatnotok?- kérdeztem szomorúan
- Összevarrtam a szétszakadt bőrt..és tudod…most is lélegeztető gépen tartjuk amúgy már… nem lenne életben.

Beléptünk a kórteremhez hasonlító szoba ajtaján.

 Nagyon meghatódtam. Anya ott feküdt a csövek között olyan élettelenül…bekötözött arcával…Nagyon fájt hogy így látom.

Elkezdtem zokogni. Ez az egész nagyon fájt. Nem szeretném ha megtörténne. Nem szeretném ha meghalna. Elképzelni sem lehet az életet a butus,szerető,ügyetlenkedő anyám nélkül.

Emlékszem mikor odaégette a palacsintát. És hangtalanul  káromkodott. Mire én átvettem tőle a sütőt és én csináltam meg helyette a palacsintákat.
Emlékszem mikor tél volt és kilépett az ajtón…mire a tetőről ráömlött a sok hó..és ő csak letérdelve
mosolygott magán.
És emlékszem mikor együtt elmentünk ruhákat venni és a határban a semmi közepén lerobbant a kocsi. És be kellett gyalogolnunk a városba.
Milyen szép emlékek! Remélem hogy anyu is emlékezni fog erre a milliónyi emlékre csak rólunk!

- Át kell változtatnunk!- zökkentett ki Edward a gondolataimból
- Mindenképen…nagyon gyenge a szívverése
 Jasmin szeretnéd hogy Bella vámpír legyen vagy a lassú felgyógyulást választod ami fél évig is  eltarthat?-tette fel nekem a kérdést
- Ez kérdés? Szeretném ha átváltoztatnátok anyut! De ki fogja csinálni?-kérdeztem
-Én…már megígértem neki, nem lenne fer hogyha nem én változtatnám át –mondta Edward
- Légyszíves  kimennétek? Szeretnék még anyunak mondani néhány dolgot mielőtt vámpír lenne..
- Jó,akkor mi megyünk –szólt Carlisle békésen

-Tudod anyu én nagyon szeretlek és tudnom kell hogy tényleg vámpír akarsz-e lenni?

Megfogtam a kezét. Éreztem hogy kicsit megrezzenti, jelezve nekem hogy hall és hogy vámpír szeretne lenni.
-Ebben biztos voltam és abban is hogy nemsokára egy eljegyzési buli is következik. Tudom milyen pasikra buksz anyu! És Brian Cullen az igazi neked! Bár még enmtudod kiaz én biztosra veszem hogy neked teremtették és az igaz hogy Edward is ugyanolyan „nagy ő” volt neked mint ő lesz. Én érzem neked ő lesz az igazi. Szőkésbarna vállig érő hajú,arany szemű (amit már tudhatsz) és izmos a felsőteste. Eléggé begerjedtél már rá?

Megint megrezzentette az ujjait…majd egy halvány mosoly tűnt fel az arcán.
- Azt hiszem mennem kell és jön Edward hogy átváltoztasson…persze nem hagylak magadra végig itt leszek ne aggódj!
Behívtam Edwardot és persze Carlisle is és a többiek is bejöttek

-Szeretnétek hogy anyu közétek tartozzon?- kérdeztem félénken
-De még mennyire –szólt Emmett
- Igen,már megbarátkoztam a gondolattal- mondta Rosalie
- Azt hiszem látok valamit…valami érdekeset..szóval igen- mondta egy nagy sejtelmes vigyorral az arcán Alice
- Szeretném…így majd nem kell azon aggódnom hogy megtámadom mint az üdítőmet mikor szomjas vagyok- mondta Jasper
- Olyan édes az arca…ilyen gyönyörű teremtést már rég láttam és most még szebb lesz? Ő lesz számomra a tökéletes nő..a barna hullámos hajával és aranyló,nagy szemével- mondta Brian egész halkan
De kitűnő hallásunknak köszönhetően meghallottuk.
- Huhúú itt vagy? Brian?- kérdeztem és tudtam neki is bejön anya
- Igen elképzelni sem tudod mennyire szeretném.

-Köszönöm mindenkitől. És remélem nem akadály hogy farkas vagyok.És még azt szeretném kérni az átváltozáskór csak én és Edward ja és Carlisle legyen bennt.

-Oké. Pápá kicsi Bella várunk szeretettel az új családodnál!- mondták egyszerre
Anyu erre egy halvány mosollyal válaszolt.

Mindenki kiment kivéve a kiválasztottaim.

-Edward elkezdheti?-kérdeztem anyutól

Mire megmozdította ujjait fel-le. Szóval ezt igennek vettem.

Edward kezdheted
- Ne aggódj Bellám nem okozok neked nagy fájdalmat!-mondta nyöszörögve