Mikor kinyitottam szemeimet egy puha ágyikóban ébredtem és Edward állt ott előttem.
-Szeretnék bemutatni neked valakit.-mondta egy széles vigyorral az arcán
- És mégis kit?-kérdeztem
Hirtelen kitárult az ajtó és belépett rajta anyu villámgyorsasággal. Egyszerűen hihetetlenül nézett ki és olyan boldognak látszott. Vörös szemek fehér bőr és egy karmolás az arcán. De úgy tűnt ez őt nem zavarta. Brian és Emmett lefogták a biztonságkedvéért hogy meg ne támadjon de szerintem erre nem volt szüksége.
-Anyuuuu! –mondtam örömtelien
-Szia kicsim,na hogy festek? –kérdezte körbefordulva
Végignéztem rajta. Volt rajta egy piros pántnélküli fodros felső és egy farmer miniszoknya egy magassarkúval..
Meg kell mondjam magamnak az új anyu nagyon tetszett. Vagány volt és és egy tündéri angyalka mint Alice. Ez a stílus nagyon bejött nekem.
- De anyu te gyönyörűen nézel ki!-mondtam hódolatomat téve anyunak
-Köszönöm Jas-mondta majd átölelt. De olyan szorosan hogy …azt hittem összetöri a csontjaimat.
- Anyu ha lehetne…kicsit óvatosabban-mondtam összeroppanva
-Ja igen persze kicsim- mondta zavarodottan
Emmett elkezdett kuncogni de később mindenki röhögött.
-Szóval mégsem olyan erős a kicsi Jasmin- rázta a fejét Emmett
-Háháhá…jót röhögtem de ezt még megkapod- mondtam kicsit dühösen
Észre sem vettem hogy pizsamában vagyok. De ki öltöztetett át?
Vetettem egy dühös pillantást Edwardra.
Kis perverz…mit képzel…megnézi a testem mikor még csak 17 vagyok??! Höhh felháborító.
De mivan ha nem ő öltöztetett át? Talán Alice…remélem hogy ővolt.
Vetettem még egy dühös pillantást Edwardra.
Ő ezt nem értette…feltételeztem én mert értetlenül nézett rám.
-Mivan??-kérdezte
-Ugye nem te voltál?- kérdeztem a ruhámra mutatva
-Hát ami azt illeti én csak Alicenek segítettem be hogy milyen pizsit adjon rád…de ő szigorúan bekötötte a szemem..-mondta félénken Edward
- Még jó… hogy ilyen rendes valaki – mondtam kicsit mosolyogva nehogy túl komolyan vegyék ezt az egészet.
- Nah jó sipirc ki fiúk! Felöltözök!- mondtam
-Oké már itt sem vagyunk!-mondta Edward és becsukta az ajtót
-Anyu te tényleg csodálatosan nézel de láttad már azt a karmolást az arcodon?Nem zavar?-kérdeztem de félek hogy megbántottam
- Most boldog vagy? Ott egy karmolás az arcomon na és? Most mivan, megszakad a világ? Miattam van ,Héé! És igen zavar de nem tudok neki csinálni semmit! ÉS örülj neki hogy neked nincs ilyened!
Egyre közelebb és közelebb jött mígvégül rám támadott.ÉN ösztönösen átváltoztam farkassá és próbáltam megfékezni. Kiugrottam az ablakon hogy ne okozzunk túl nagy kárt a házban.
- Átváltoztál farkassá hogy megkarmolhass? Mi? Tudod ez nem fog összejönni de biztos finom a kis vérecskéd!-mondta dühösen ,ravaszkodva és már tényleg elkezdtem félni tőle
- Anyu ez nem így van! Én nem akartam semmi rosszat!- de úgytűnik nem értette mire rájöttem hogy tulajdonképpen vonyítok amit ő nem ért.
- Na most majd megnézzük hogy ki karmol meg kit! –mondta és vészesen gyorsan közeledett és belémharapott.
Ez a legutolsó emlékem erről a napról.
Minden porcikám fáj és rosszul érzem magam. Hol lehetek? Megkéne próbálni kinyitni a szemeimet,de nem merem. Mivan hogyha a mennyországba vagyok és nem láthatom Edwardot. Nem az nem lehet akkor teljesen jól lennék. Akkor ez a pokol. Hát valljuk be a fehér bundám ellenében nem vagyok valami kisangyal. De még itt sem láthatom Edwardot viszont. Hajrá Jas ne félj nyisd ki a szemed! Ez az már nem sok van!
Tulajdonképpen már meg is hülyültem.
Kinyitottam a szemem.
Carlisle állt az ágyam előtt és nézegetett.
- Szia Jas hogy vagy? Fáj valamid?-kérdezte
- Hát ami azt illeti igen! De hol vagyok?-kérdeztem eléggé meggyötörten
- Tudod nem kellett volna hagynunk hogy Bella egyedül legyen veled…még eléggé kiszámíthatatlan és hát erre aztán végképp nem számíthattunk ami most történt…
- Mivan?
- Van erőd visszaváltozni?- kérdezte
Hopsz. Elfelejtettem…még mindig farkas alakban vagyok..Ez eléggé ciki. Ráadásul egy magas ágyon vagyok betakarva ami még hihetetlenebb.Bár ez az ágy a többihez képest jóval méretesebb.
-Hát megpróbálhatom.-mondtam hitetlenkedve magamban
- De ha nem akarod nem muszáj..csak úgy több vizsgálatot végezhetnék el r ajtad?
- Miért? Mi történt?-kérdeztem és rájöttem hogy Carlisle az egyetlen aki érti mit mondok ilyenkor
- Hát Bella ugyebár megharapott és szívott ki belőled valamennyi vért. És éppen letudtuk állítani mielőtt késő lett volna. De azt nem gondoltuk hogy mutálódsz az emberekhez hasonlóan.
-Mii???Mivan??Akkor tulajdonképpen én most mi is vagyok??-kérdeztem felháborodottan és egyre dühösebben.
-Szeretnék bemutatni neked valakit.-mondta egy széles vigyorral az arcán
- És mégis kit?-kérdeztem
Hirtelen kitárult az ajtó és belépett rajta anyu villámgyorsasággal. Egyszerűen hihetetlenül nézett ki és olyan boldognak látszott. Vörös szemek fehér bőr és egy karmolás az arcán. De úgy tűnt ez őt nem zavarta. Brian és Emmett lefogták a biztonságkedvéért hogy meg ne támadjon de szerintem erre nem volt szüksége.
-Anyuuuu! –mondtam örömtelien
-Szia kicsim,na hogy festek? –kérdezte körbefordulva
Végignéztem rajta. Volt rajta egy piros pántnélküli fodros felső és egy farmer miniszoknya egy magassarkúval..
Meg kell mondjam magamnak az új anyu nagyon tetszett. Vagány volt és és egy tündéri angyalka mint Alice. Ez a stílus nagyon bejött nekem.
- De anyu te gyönyörűen nézel ki!-mondtam hódolatomat téve anyunak
-Köszönöm Jas-mondta majd átölelt. De olyan szorosan hogy …azt hittem összetöri a csontjaimat.
- Anyu ha lehetne…kicsit óvatosabban-mondtam összeroppanva
-Ja igen persze kicsim- mondta zavarodottan
Emmett elkezdett kuncogni de később mindenki röhögött.
-Szóval mégsem olyan erős a kicsi Jasmin- rázta a fejét Emmett
-Háháhá…jót röhögtem de ezt még megkapod- mondtam kicsit dühösen
Észre sem vettem hogy pizsamában vagyok. De ki öltöztetett át?
Vetettem egy dühös pillantást Edwardra.
Kis perverz…mit képzel…megnézi a testem mikor még csak 17 vagyok??! Höhh felháborító.
De mivan ha nem ő öltöztetett át? Talán Alice…remélem hogy ővolt.
Vetettem még egy dühös pillantást Edwardra.
Ő ezt nem értette…feltételeztem én mert értetlenül nézett rám.
-Mivan??-kérdezte
-Ugye nem te voltál?- kérdeztem a ruhámra mutatva
-Hát ami azt illeti én csak Alicenek segítettem be hogy milyen pizsit adjon rád…de ő szigorúan bekötötte a szemem..-mondta félénken Edward
- Még jó… hogy ilyen rendes valaki – mondtam kicsit mosolyogva nehogy túl komolyan vegyék ezt az egészet.
- Nah jó sipirc ki fiúk! Felöltözök!- mondtam
-Oké már itt sem vagyunk!-mondta Edward és becsukta az ajtót
-Anyu te tényleg csodálatosan nézel de láttad már azt a karmolást az arcodon?Nem zavar?-kérdeztem de félek hogy megbántottam
- Most boldog vagy? Ott egy karmolás az arcomon na és? Most mivan, megszakad a világ? Miattam van ,Héé! És igen zavar de nem tudok neki csinálni semmit! ÉS örülj neki hogy neked nincs ilyened!
Egyre közelebb és közelebb jött mígvégül rám támadott.ÉN ösztönösen átváltoztam farkassá és próbáltam megfékezni. Kiugrottam az ablakon hogy ne okozzunk túl nagy kárt a házban.
- Átváltoztál farkassá hogy megkarmolhass? Mi? Tudod ez nem fog összejönni de biztos finom a kis vérecskéd!-mondta dühösen ,ravaszkodva és már tényleg elkezdtem félni tőle
- Anyu ez nem így van! Én nem akartam semmi rosszat!- de úgytűnik nem értette mire rájöttem hogy tulajdonképpen vonyítok amit ő nem ért.
- Na most majd megnézzük hogy ki karmol meg kit! –mondta és vészesen gyorsan közeledett és belémharapott.
Ez a legutolsó emlékem erről a napról.
Minden porcikám fáj és rosszul érzem magam. Hol lehetek? Megkéne próbálni kinyitni a szemeimet,de nem merem. Mivan hogyha a mennyországba vagyok és nem láthatom Edwardot. Nem az nem lehet akkor teljesen jól lennék. Akkor ez a pokol. Hát valljuk be a fehér bundám ellenében nem vagyok valami kisangyal. De még itt sem láthatom Edwardot viszont. Hajrá Jas ne félj nyisd ki a szemed! Ez az már nem sok van!
Tulajdonképpen már meg is hülyültem.
Kinyitottam a szemem.
Carlisle állt az ágyam előtt és nézegetett.
- Szia Jas hogy vagy? Fáj valamid?-kérdezte
- Hát ami azt illeti igen! De hol vagyok?-kérdeztem eléggé meggyötörten
- Tudod nem kellett volna hagynunk hogy Bella egyedül legyen veled…még eléggé kiszámíthatatlan és hát erre aztán végképp nem számíthattunk ami most történt…
- Mivan?
- Van erőd visszaváltozni?- kérdezte
Hopsz. Elfelejtettem…még mindig farkas alakban vagyok..Ez eléggé ciki. Ráadásul egy magas ágyon vagyok betakarva ami még hihetetlenebb.Bár ez az ágy a többihez képest jóval méretesebb.
-Hát megpróbálhatom.-mondtam hitetlenkedve magamban
- De ha nem akarod nem muszáj..csak úgy több vizsgálatot végezhetnék el r ajtad?
- Miért? Mi történt?-kérdeztem és rájöttem hogy Carlisle az egyetlen aki érti mit mondok ilyenkor
- Hát Bella ugyebár megharapott és szívott ki belőled valamennyi vért. És éppen letudtuk állítani mielőtt késő lett volna. De azt nem gondoltuk hogy mutálódsz az emberekhez hasonlóan.
-Mii???Mivan??Akkor tulajdonképpen én most mi is vagyok??-kérdeztem felháborodottan és egyre dühösebben.
És a nagy kérdőjel még mindig ott lebegett a szemem előtt.
2 megjegyzés:
úúúúúú ez baromi izgi lett...h értette azt h mutálodik??? jajj nagyon várom a következő részt és nem gondoltam volna h Bella rátámad de mint tudjuk az új szülöttek beszámíthatatlanok ;)
Nagyon jó lett Kellemes ünnepeket sok puszi Vivenna :D
Hát azt nem árulom el mi lesz...mert az úgy már nem izgi..de egy biztos élénk a fantáziám
Neked is kellemes ünnepeket
sok twilightos puszi:VampireBella
Megjegyzés küldése