A múltad a jövőm!Twilight Saga fic by: VampireBella

Rémesen éreztem magam de tudtam hogy Alice és Rosalie mindjárt megoldják a gondjaimat.

Kopp. Kopp. Kopp. Hallottam az ajtó felől.
 -Bejöhetünk? –kérdezte Alice és éreztem a hangjában a dühöt és a szomorúságot

Nem válaszoltam csak hagytam hogy tegyék amit akarnak. Rajtuk áll bejönnek-e hozzám válasz nélkül.
Szükségem van rájuk. Főleg most. Úgyérzem mostmár igazán kettétört a szívem. Nem is…szétporladt.

Valóban megcsalt volna Edward? Vagy csak álmodom? Megígérte hogy nem fog még egyszer elhagyni vagy megcsalni.
Hát remélem hogy csak álmodom..de akkor ez egy nagyon nem jó álom..azt kívánom bárcsak felébrednék de nem tudok.  Nem tudok felébredni ebből a szörnyű és fájdalmas álomból.

Arra eszméltem hogy Rose és Alice keresnek.
Benyitnak.
- Jasmin, hol vagy?-kérdezték aggódva
- Hát az ágyon –válaszoltam csendesen
- Rose? Te látod?- kérdezte Alice
- Nem..sehol-válaszolt

Lehet hogy láthatatlan vagyok. Hogy ez a képességem. Ez király..de ugyanakkor szomorú vagyok.

- Nem bújkálhatsz előlünk örökké! Nah bújj ki akár a szekrényből vagy az ágy alól!
- Azt hiszem én…én láthatatlan vagyok!-mondtam kissé meglepődve de ugyanakkor szomorkás hangommal.
Vissza „varázsoltam” magam újra láthatóvá.

Az ágyamon ülnek. Alice simogatja a hátam, Rose vállára pedig ráhajtom a fejem.
Nem szóltunk semmit. Mindhárman tudtuk mit érzünk.
Ez a helyzet hogy simogatnak és kicsit lehajthatom a fejem ez nyugtatónak és kellemesnek bizonyult. De nem tudta elmulasztani a szétporladt szívemben érzett fájdalmat.

Talán órákig ülhettünk így hárman. Ők is jól tudták hogyha Emmett vagy Jasper ezt csinálta volna akkor most ők is ilyen helyzetben lennének mint én.
Elképzelni sem tudtam mi folyhat odalenn. Mit csinálhatnak? Mit csinálhat Monique?
Hosszú csend után megszólaltam.

- Sajnálom .-

Magamban még hozzátettem azt is hogy felkavartam az életüket hogy egyáltalán belekerültem. Ha akkor nem járok a réten akkor minden rendben lenne. Minden.
- Semmi baj Tudjuk mit érzel.- Öleltek át egyszerre  

Ez még jobban esett mikor simogattak. Valahogy úgy éreztem mostmár muszáj kiöntenem valakinek a lelkemet. Egyszerűen nem bírtam tovább.

-  Én..én azthiszem elvesztem. Megígérte hogy nem hagy el, és nem töri össze a szívemet…erre most felbukkan ez a Monique..[jó külső külső adottságokkal] és mindent tönkretesz.
- Én arra gyanakszom hogy van valami képessége. Még Carlislenak is elkerekedett a szeme. Esme a tekintetével nagyon mérgesnek bizonyult. De én is. Mindannyian.- támasztotta nekem fejét Rose.
- Azt hiszem tennünk kéne valamit. Nem vagyunk azok az olyan fajta csajok akik hagyják elveszteni életük szerelmét. Nemigaz? Egy ilyen kis cicababa nem körözhet le minket!- állt fel Alice
- Igazad van..ez a Monique egy hülye kis senki! –fakadtam ki
- Csajok.. a Pasimentő,Monique eltávolító akció most elkezdődött! Csapjatok bele!-kezdte Rosalie

Ez az akció kezdte múlatni a fájdalmat! Először éreztem egy kis örömöt magamban és hogy kezd összeforni a szívem baráti fele!

- Azt hiszem kicsit csábosíthatnánk magunkat! Ez az Első pont: Frizura és Smink! A kedvencem!

Hajmosás. Alapozás. Sminkelés. Még egy tökéletes vámpír is lehet szebb.
 Nekem Alice behullámosította a hajam a frufrumat hátracsatolva. A Sminkem pirosas-sárgás volt kiemelve a szemem színét és gondoltam hogy valami piros ruhát fog rám adni.
A Ruhám egy piros kis mini ruha volt amin aranyozott virágmotívumok voltak, a mellénél kivágva. Hozzá egy aranyozott rövidujjú blézer. A „cipőm” egy piros tűsarkúból állt.
Elsem tudtam mondani Alice mennyire jó divattervező lenne,ezt szóvá is tettem neki.
- Hűű! Alice ez gyönyörű! Ennyire szép még nem voltam, el kell hogy mondjam elsimert divattervező lennél!-mondtam

- Igen szerintem is.-jegyezte meg Rosalie és halottam a hangjában hogy egyáltalán nem sértődött meg azon amit Alicenek mondtam

Most következett Rosalie.
 Neki Aliccal frufrut vágtunk  Egy és kivasaltuk a haját. Így eszméletlen jól nézett ki. Nála inkább a hidegebb színek domináltak.
Egy „jeges” sminket készítettünk neki. Ez nagyon jól nézett ki. Főleg rajta. A ruhája az egy kék bővített aljú  fekete plüss virágmotívummal díszített felső és egy fekete miniszoknya volt.  Neki egy fekete masnis tűsarkú jutott.

Meglepett hogy milyen jó nézett ki a féloldalas frufrujával. Meg is lepődött magán. Úgy láttam kellemeset csalódott benünnk.

-Remélem tetszik- mondtam
- Hát nem is tudom mit mondjak! Ez tényleg hihetetlen! Köszönöm nektek! Olyan aranyosak vagytok!- mondta Rose ujjongva

-Alice te jössz! De ne aggódj nem fogunk elszúrni! Csak egy kis újítás más semmi!-visítoztam
- Ezzel megnyugtattál!- mosolygott

Rosalival eldöntöttük hogy póthajat rakunk be Alicenek. Így kicsit hosszabb lett a frufruja amit kivasaltunk és a többi haját kicsit begöndörítettük. Lágyan omlottak hajfürtjei a vállára. A sminkje  barnás vöröses volt. Az arcát még fehérebbre alapoztuk és vadító vörös rúzzsal húztuk ki az ajkait.

A ruhája az egy mellnél kivágott fekete felső, amit hátul kellett megkötni. És egy szakított farmer rövidnaci. Fekete magassarkúval.
Mikor meglátta magát először ránknézett aztán magára és elkezdett sikítozni!!

-WÍÍÍÍÍ! ÚÚH ez …ez egyszerűen gyönyörű lett csajok!Én is köszönöm nektek!
Ja és 2. pont csábítás! Az lesz a feladatunk hogy mikor lemegyünk a legszebb formánkat hozzuk! És azthiszem lepipáltuk jócskán Moniquet!
Láttam hogy közben Esme és Bella is elkülönítették magukat és rendbehozták magukat. Mindjárt kopogtatnak- ujjongott Alice

-Kopp,kopp szabad? –szólalt meg Esme

Majd mikor kitárult az ajtó mindenki csak ámult!
Együtt nevettünk decsak halkan…nehogy odalent meghallják!

-Azthiszem mehetünk le! Szerintem ilyen szexi vámpírcsajokat az életbe nem látott senki!-mondtam önbizalomdúsan

Majd egyszerre lépkedve,egymás mellett elindultunk lefelé a lépcsőn ! Hát azthiszem a fiúk csak ámultak-bámultak! Emmett még füttyögött is! Moniquenak vörös lett a feje és azthiszem elsüllyedt szégyenében!