Hideg, de mégis meleg karokban ébredtem. De éreztem hogy ez nem Rosalié.
Csak nem ő az?
-Bocsáss meg, kérlek!-suttogta az ismerős hang a fülembe
- Miért hagytál itt? Miért mentél el? Olyan rossz volt nélküled. Elképzelni sem tudod mennyire. –borultam a karjaiba miközben a könnyeimmel küszködtem
- Igazad volt…nem kellett volna ugyanazt a hibát még egyszer elkövetnem. Nagyon sajnálom,hidd el. És ha már nem szeretsz megértem. Ez..ez egy megbocsájthatatlan hiba volt részemről. De kérdezhetek valamit? Hogy küldtél nekem üzenetet?-kérdezte Edward szomorkásan
- Még jó hogy szeretlek..hogy gondolhatsz ilyen butaságot?! Amúgy Rosalie rájött hogy gondolatküldés a képessége, de légyszives ezt ne áruld el senkinek. Szeretné ha titokban maradna. De tényleg olyan rossz volt nélküled..hol voltál?-kérdeztem majd adtam egy puszit az arcára.
- A Volturihoz akartam menni. Akkor kaptam meg az üzenetet mikor a nagy ajtójukban álltam. Hirtelen átgondoltam az egészet és rájöttem hogy tényleg hülyeség amit csinálok. Nem akarom tönkretenni az életedet. És tiszta szívből szeretlek .
- Én is szeretlek. És nem akarlak mégegyszer elveszíteni.De nincs elfelejtve. Harmadjára már nem követheted el ugyanazt a hibát. –mondtam pityeregve majd nyomott egy puszit a homlokomra
- Bella? Hogyvan?-kérdezte
- Hát..megtámadott és Alicék elvitték a Denali-klánhoz. Szerinted meglátogathatom?Már nagyon hiányzik.-majd legördült egy könnycsepp az arcomon
- Hát.. szerintem megnézhetjük őket!-mondta Edward elgondolkozva
Én azthiszem anyu már nem fog bántani. És én vagyok a hibás a történtekért. De remélem minden rendben van vele. ÓÓH aligvárom hogy elinduljunk. Irány Anyu!
- A többiek tudják hogy visszajöttél?
- Nem… te voltál az első. Azt hiszem üdvözölni kéne őket.- majd ahogy kimondta elkezdtem hívni Roset és a többieket
- Oké! Rose..rose gyere!!Itthon van Edward!Emmett!!Esme! Carlisle!Gyertek! –elhelyezkedtem Edward ölelésében és vártam hogy ideérjenek!
- Ó De örülök hogy hazajöttél öcsi! Hiányoztál! –mondta Rose és Emmett de emmett adott neki egy kis vállbabokszolást is!
- Ó fiam. Mért mentél el? Azt hittem sohasem látlak viszont!
- Tudtam hogy vissszajössz- mondta Carlisle az ajtófélfának dőlve mosolyogva
Mikor végevolt a nagy üdvözlésnek elkezdtem a mondanivalóm.
- Tudjátok arra gondoltunk hogy meglátogatnánk Anyáékat! Megengeditek?-kérdeztem lelkesedve az ügyért remélve hogy igent mondanak
- Hát persze…tudjuk milyen fontos az anya-lánya szeretet- mondta Esme
Egy kis szomorúságot véltem felfedezni Rose arcán. Láttam hogy „sír”.
Muszáj kinyomoznom mi van vele. Addig nem megyek el.
Miután kimentek a többiek bementem Rose szobájába. Láttam hogy még mindig sír. Odaültem mellé az ágyra.
- Mi a baj? kérdeztem és csendesen átöleltem.
- Mikor Esme az anya-lánya szeretetről beszélt akkor arra gondoltam hogy mi lenne ha nekem is lenne egy gyönyörű kisbabám. Szeretnék magamnak egy gyönyörű kislányt. De ez vámpírként sohasem adathat meg nekem.
- Ne félj. Majd kitalálunk valamit. Nekünk semmi sem lehetetlen. Együtt mindent megoldunk. Ne aggódj neked is lesz kislányod ha rajtam múlik!
- Biztos? –kérdezte még mindig szomorúan
- Hát persze! Elkísérsz minket?-kérdfeztem
- Szivesen. Legalább elterelődik a figyelmem a kisbabámról.
Két nap múlva el is indultunk Anyuékhoz.
2 megjegyzés:
szia szerintem ne zárd be mert nekem nagyon tetszik:D én ígérem írok nked mindíg csak ne zárd be kérlek:D most vagyunk a legizgibb résznél:D egyébként hidd el h volt olyan kéát fejezetem h em írtak kritikát és kijelentettem, hogy én is bezárom emrt hát így honnan tudj az ember h jó e? Hát aztán jöttek a sok sokkritikák:D hidd el, hogy te s fogsz sokat kapni:D
Én ki hírdetem majd az oldalamon h jöjjjenek és olvassák el az oldaladat:D
Sok millió pusziiii:Vivenna
Ohh nem is tudod mennyire szeretlek ezért!!!
Szimpi vagy és kedves ! Ez tetszik!
Majd felveszlek msn-re!
Pussz és kössz : VampireBella
Megjegyzés küldése